Egy jó edző mindig megérzi, mikor szorul frissítésre a csapata, ki mozog fáradtan a pályán, és kit lehet helyette bevetni, aki valóban fordulatot hozhat a meccsen. Donald Trumpot lehet szeretni vagy gyűlölni, dehogy nagy mágus, azt nem lehet elvitatni tőle. Már vállalkozóként sem centekkel játszott, amikor azonban a politikai pályára lépett, akkor nem szórakozott holmi kormányzói, szenátori címekkel, egyenesen a Fehér Házat célozta meg, és olyan forradalmat indított útjára, amely teljesen felrázta Amerikát.
Azóta sem lassít – bár olykor elszámolja magát, mint az orosz-ukrán háború lezárása kapcsán láthatjuk, hiszen az önsorsrontó európaiakra nem számított –, de rendíthetetlen hittel szabja át a világrendet. A vámokkal indított gazdasági átalakítást követően egyre látványosabb politikai átalakításokat tesz. A Közel-Kelet, Dél-Amerika vagy éppen Európa már nem az, mint ami második beiktatása előtt volt. Fontos a kitétel, hiszen az első elnöki időszaka korántsem hozott olyan látványos változásokat, mint a másodikból eddig eltelt bő egy év, de mindez érthető is, hiszen kevés ideje maradt, ebben a ciklusban mindent el kell intéznie, amit maradandóvá szeretne tenni, mert az első négy év tanulsága, hogy a globalisták gyorsan visszarendeznek, ha lehetőséghez jutnak.
Ehhez a nagy átalakításhoz talált komolyan vehető fegyvertársra Orbán Viktorban. Ha rápillantunk a térképre, elsőre szereptévesztésnek tűnhet, hogy a világ vezető hatalmának irányítója egy magyar politikusban látja meg fegyvertársát, ám Trump mélyebbre lát. Ő felismerte, hogy nagyon is komolyan kell venni azt a vezetőt, akit a globalisták tizenhat éve semmiféle lejárató akcióval nem tudnak félreállítani, pedig már beiktatása pillanatában igyekeztek féket tenni rá, amikor balliberális elődeivel szemben neki semmilyen könnyítést nem engedélyeztek, sőt inkább további megszorításokkal próbálták rövid pórázon tartani. Trump azt is felismerte, hogy amikor Orbán magára marad – mint az Európai Néppártból történt kiszorításkor történt –, akkor egy új csapatot szervez magának, és rögtön egy olyat, amely a kiszorítóit, az Európai Unió fősodrának vezéreit is megizzasztja.
Kevesen értették, hogy beiktatása előtt Donald Trump miért is hívta Amerikába Orbán Viktort teljes csapatával; miért is bólintott rá azonnal, amikor később gazdasági védőernyőt kért, és mit is jelenthet ez; ahogy a Donald Trump által meghirdetett Béketanácsba szóló meghívóra is sokan csak legyintettek, vagy éppen elnézően mosolyogtak, ahogy a davosi meghívó sem tűnhet világrengető gesztusnak; ám ha együtt nézzük az egészet, akkor egyértelmű, hogy a világhatalom vezetője azt kedveli, ha a nagy átrendezés legfontosabb pillanataiban beszélgethet egy kicsit a magyar miniszterelnökkel. A sokat látott, tapasztalt vén rókát szeretik önfejűnek beállítani, ám éppen Orbán Viktor bizonyítja, hogy ad ő az okos szóra, csak okos fejből érkezzen! Kispályás, percemberkékkel feleslegesnek tart Trump minden vitát, és éppen ezért érdemes magunkban felidéznünk, hogyan is tárgyalt az ukrán elnökkel, Zelenszkijjel, és miként mutatkozik Orbán társaságában.
Még nem látjuk, mivé is alakulhat világunk, tényleg képesek leszünk-e letérni a nemzeteket felszámolni kívánó, gyökértelen, mesterséges intelligenciával irányító útvesztőről, de az biztos, hogy gigászi küzdelemnek vagyunk a tanúi, és nem csak szurkolhatunk, hanem tevőleges résztvevőkként küzdhetünk az arctalan pénzhatalommal szemben.