„Egy olyan világban élünk, amelyet az erő, az erőszak és a hatalom irányít”. Az idézet Stephen Millertől, Donald Trump tanácsadójától származik, aki egyben az amerikai elnök kabinetfőnöke is.
Nagyjából így lehet összefoglalni a grönlandi válság tengerentúli megközelítését. Vagyis azt a magatartást, ahogy Amerika meg akarja szerezni a partjaitól nem messze fekvő, jég és hó borította dán felségterületű szigetet.
Ne legyenek kétségeink afelől, hogy amit Trump eltervezett, azt komolyan is gondolja.
A kérdés úgy merül fel, hogy miként tudja Amerika einstandolni egy európai uniós ország területét? Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényéből közismert kifejezése pont ide illik. A német eredetű szó a pesti szlengben azt jelenti, hogy valaki az erősebb jogán, erőszakkal elveszi egy gyengébb személy tulajdonát.
Amerika Grönland „elcsatolását” azért tartja reális lehetőségnek, mert azt könnyen megteheti. Merthogy az Európai Unió alig tesz valamit azért, hogy ez ne történjen meg egyik tagállamával. És ezen nem is lehet csodálkozni. Brüsszelnek ugyanis nincs semmilyen olyan erős kártyalap a kezében, amellyel csak egy kicsit is „ütőképes” lehetne.
Európa jelenlegi helyzetét minimum gyengének kell minősítenünk, és akkor még diplomatikusak voltunk. A kontinens a hidegháború lezárása után lefegyverezte önmagát. Nem fejlesztették a hadiipart, alacsony fokon tartották a kiképzést, és „hála” a gender- és az emancipációs ideológiának, lőszerraktárak helyett külön bánásmódban részesítették a transzneműeket és óvodákat építettek a katonaanyukák gyerekei számára.
A „zöld” világnézet pedig az ipar és az energetikai rendszer leépítéséhez vezetett, mindez a migránsok számolatlan behívásával párosult, ami gyakorlatilag az európai demográfiai helyzet összeomlásához vezetett. A mai Európa reménytelenül néz szembe ezekkel a kihívásokkal.
Már csak azért is, mert az Európai Unió ezeket tulajdonképpen nem is megoldandó feladatoknak tekinti. Minden egyes jelenséget szándékosan valamilyen illuzórikus ideológia alá rendelt – a migránsok dolgozni fognak, a zöld energia kiválthatja az atomreaktorokat, a genderaktivisták tevékenysége jótékony hatású a családok életére –, és nem megoldandó problémaként kezel. Európa egyre inkább egy olyan birodalomra emlékeztet, amely csendben kisétál a történelemből.
Mi maradt még meg Európának? A moralizálás! Ezért beszélnek az EU vezetői szüntelenül európai értékekről és erkölcsi kötelességről. Mindez nevetséges, főleg akkor, ha így akarják megindokolni Ukrajna feltétlen és folyamatos horribilis összegekkel való támogatását. Ukrajna pedig ezt a háborút már az első puskalövéskor elvesztette.
Európa gyengesége nem véletlen. A kontinens biztonságát az Egyesült Államokba, iparát Ázsiába, energiaellátását Oroszországba, jövőjét a bevándorlás elősegítésébe szervezte ki. A terv azonban illúziókra épült.
Trump nem hajlandó Európát saját maga ellen megvédeni. Kínának is megvannak a nemzeti érdekei a hozzá betelepedett európai iparral, az Északi Áramlat orosz gázvezetéket az ukránok felrobbantották, a migránsokra, mint munkaerőre, nem lehet számítani.
A következmény egy olyan kontinens, amely évről évre öregszik, szegényebb és egyre kevésbé magabiztos, miközben ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is a világ erkölcsi fokmérője legyen.
Mindezek után senki ne csodálkozzon a fenti Stephen Millertől származó idézeten: „Egy olyan világban élünk, amelyet az erő, az erőszak és a hatalom irányít”.
Ennek az elméletnek a megjelenési formája az amerikai igény Grönlandra való kivetítése.