Nyugdíjszakértők

Bokros Lajos, aki szerény személyében maga is bőven nyugdíjas korú, a parlamenti választások előtt, nem meglepő módon, újra ott sürög-forog az ellenzéki körökben. A megszorító csomagjáról híres egykori miniszter a magukat mindenkor függetlennek minősítő pénzügyi-gazdasági szakemberek közé tartozik. Ez a szakemberség mindig ugyanabban a formában kúszik elő a magyar közéletben. Megszorítani, elvenni, visszanyesni. Csak úgy röpködnek a százmilliárd forintok, mire Bokros Lajos meg balkollégái gondolatfutamaik végére érnek, ott ragyog a múltnak az a darabja, amit az idősebbek jól ismerhetnek.

A kommunizmus, amit kevésbé erőszakos változatában szocializmusnak neveztek. A legvidámabb barakk. Akik abba a korba születtek bele, abban nevelkedtek és kezdtek bele önálló életükbe, jól tudják, hogy akkor is lehetett tisztességben, becsületben élni. Ahogyan a mai magyarok, a jelenünkben dolgozók szülei, nagyszülei tették. Ha ez nem így lett volna, nem beszélhetnénk rendszerváltozásról, jogállamról, demokráciáról. Ami persze a kommunizmusból átröptetett Bokros-félék szerint folyamatosan veszélyben van. Csak most nem a Szovjetunióból határozzák meg a csapásirányt, hanem Brüsszelből. Odáig is elmerészkedhet az események fölött töprengő, hogy néhány évtizeddel ezelőtt nem is történt más mifelénk, mint hogy a kommunizmus keletről nyugatra repült. Ott fészket raktak a zöldre átfestett baloldali politikusok, és most egyre erősebben érvényesíteni akarják elképzeléseiket.

Itt van például a magyar nyugdíjak, és ebből következően a magyar nyugdíjasok ügye. Előállt Bokros Lajos, és a maga hetvenegy évének minden tapasztalatával belenyilatkozta ebbe a rideg magyar valóságba, hogy a Fidesz által bevezetni szándékozott tizennegyedik havi nyugdíj őrültség, parasztvakítás és szemfényvesztés, ami növeli az inflációt. Sőt, a már nagy nehezen visszaépített, egyébként a baloldali megszorítók által elvett tizenharmadik havi nyugdíjnak nincs semmi indoka. Ennek különös, más balszakemberek által is ismételgetett megokolása a következő: azért nem jár ez a juttatás, mert senki nem fizetett tizenharmadik havi nyugdíjjárulékot. Éppen ezért, minden magyar öregember örüljön annak, hogy luk van a fenekén, aki nem dolgozott egy évben tizenhárom vagy tizennégy hónapot, az ne is egyék többet, mint amennyit a megszorítók az év tizenkét hónapjára kiszámolnak nekik.

Nem véletlenül kerülnek a nyugdíjasok minden parlamenti választás előtt a politika figyelmének előkelő helyére. Sokan vannak. Ez a baloldal szerint legalábbis eléggé problémás, hiszen a két és fél millió idős ember többsége konzervatív gondolkodású. Ebből következően nem balra, hanem inkább jobbra szavaz. Többek között kommunizmusbéli és a rendszerváltozás utáni baloldali országvezetés tapasztalatai alapján is. Ezért Bokros Lajos és társai nemigen kedvelik őket. Még akkor sem, ha éveik számát tekintve ők is bőven ehhez a korosztályhoz tartoznak. Petschnig Mária Zita, Kéri László, Surányi György és Simonovits András, a baloldal nem éppen fiatal öregszakértői lépten-nyomon a magyar nyugdíjrendszer igazságtalansága ellen ágálnak. Úgy söpörnék el a tizenharmadik és tizennegyedik havi nyugdíjat, ahogy azt már nem is egyszer megtették. Már csak azért is, mert nekik valószínűleg egyáltalán nem hiányozna a házi kasszájukból.

Amúgy csak megkérdeznénk egyszer tőlük, hogy vajon eddig fel tetszettek-e karmolni ezeket a pénzeket?