HáromTestet öltött Világrendszer

Trump beiktatása utáni év során HáromTestet öltött a Világ! Az USA-orosz-kínai hatalmi egyensúlyozás, mint hiány, már Trump második elnöksége előtt létezett. A Biden által Kína karjaiba tolt Oroszország okozta Trumpnak azt az alapproblémát, melynek történelmi korrekciójára már beiktatása előtt is készült. Ezért lehetett matematikailag megjósolnom (lásd a Trump beiktatása előtt egy hónappal) a HámoTest létrejöttét.

Ez „A háború és béke matematikája” címmel e lap hasábjain is megjelent.

A HáromTest akkor még csak egy hipotézis volt, de már beiktatási beszédében Trump felvetette egy hármas találkozójuk esélyét, bár nem hirdették meg ezt az új paradigmát, hisz ezt csak együtt deklarálhatják és állami felsővezetők a geostratégiájukat nem szeretik nagydobra verni Az elmúlt év során azonban Trump békekísérleteivel az ukrán probléma
rendezésére tényszerűvé vált, hogy Trump és Putyin kiegyensúlyozó korrekcióra törekedett egy USA-orosz-kínai együttműködéssel. Ezt erősítette meg Vang Ji kínai külügyminiszter, aki Brüsszelben jelezte, hogy Kína nem engedheti
meg Oroszország bukását, mert az lehetővé tenné az USA számára, hogy teljes erejét Kína ellen fordítsa. Így Trump és Putyin az alaszkai találkozójukkal az amerikai-orosz-kínai HáromTest értelmében tárgyaltak. Mivel Európa számára felrémlett, hogy egy amerikai-orosz-kínai egyensúlyozásból ő kimarad, Trumpot egy hónappal később III. Károly és a City of London olyan tervekkel fogadta, hogy egy USA-Európa-Kína „Alternatív HáromTest” számukra kívánatosabb, Oroszország eliminálásával! Mivel az USA mindkét alternatívában döntő erőként szerepel, Trump nem állt ellen az alternatívák összemérésének. A probléma lényege, hogy az orosz-kínai tömböt, ami a világ legerősebb atomhatalmát, legnagyobb területét, legnagyobb lakosságát és legerősebb gazdaságát jelenti, semmiféle csoportosulás sem tudná egy anyagháborúban legyőzni.

Továbbá Trump és Hszi Csin-ping találkozója során mindkét fél számára egyértelművé vált, hogy egy USA-Kína háborút sem
engedhet meg magának egyik fél sem, mert Kína élelmezése nem megoldható az USA mezőgazdasága nélkül, viszont az USA űrháború-technológiája sem nélkülözheti a Kína által monopolizált ritkaföldfémeket.

Matematikai törvényszerűséggel tehát „megoldásként maradt” az amerikai-orosz-kínai HáromTest egyensúlyozás – ami mind egy Világ-káosznál vagy globális atomháborúnál jobbnak tűnik – ám fő kérdése a stabilitás szerkezete maradt! A világrend „régi szerkezete” a nemzetközi jogrend, a szervezetek, az intézmények és szabályok hálózatán nyugodott, ezért egy új világrend kozmológiájának szervezeti intézményi rendszerét kell létrehozni.

A Monroe-elv, vagyis, hogy Amerika az amerikaiaké, a kommandó-akcióval Venezuelában katonailag is de facto lett.
Trump a nemzetközi jogrendet lejártnak nyilvánította, és szinte minden nemzetközi intézményből kiléptette az USA-t. Az érdekszféra kerítésén belülinek vélt országokat szintén az USA vadászterületének nyilvánította. Grönlandot például a HáromHatalmi egyensúly iskolapéldává tette(!) –, amit a másik kettő elfogadott, anélkül, hogy bármelyik a paradigma deklarációjára kényszerült volna.

Putyinnak ez egy újabb időablakot nyitott, és szabad kezet adott arra, hogy Ukrajnát saját maga „rendezze” –, amivel láthatólag él is. Kína viszont egy rendkívül szűkszavú, nyilatkozatot tett „Az USA-nak nem szabadna más országokat ürügyként használnia saját érdekei érvényesítésére”. Ez magyarul így hangzik „Vedd el Dániától, ami a Tiéd, de ránk való felesleges hivatkozás nélkül”. Kína és Oroszország még drukkol is annak, hogy egy USA-Dánia ellentét nem csak súlyos válságot okoz a NATO-nak, hanem azt akár meg is semmisítheti! Ennél nagyobb ajándék Putyin számára nincs. A Grönland-válság Hszi Csin-ping számára is kedvező, hiszen az EU egységét is megroggyantja. Grönlanddal az is egyértelművé vált, hogy az Európával szembekerült USA végleg kizárja a City of London „alternatív HáromTest” lehetőségét, ami abszurd és az USA Vietnam-háborújához hasonlóan pénzügyi katasztrófát hozna. A fennmaradó kérdés tehát a HáromTest stabilitásának szerkezeti problémája. A korábbi MAD (Mutually Assured Destruction) paradigma szintén instabil volt (akár egy technikai hiba is okozhatott volna világháborút, mely strukturális veszély csökkentésére szolgált a Forró
Drót Washington és Moszkva között) – de most a HáromTest is kaotikus módon instabil, mert akármelyik kettő összefogása a kimaradó harmadik ellen felborítaná a törékeny egyensúlyt. Ez most a HáromTest között egyetlen „Forró Drót” segítségével nem áthidalható.

Milyen mechanizmusokkal tehető egy HáromTest sérülékeny dinamizmusa stabilabbá? E sorok szerzője, a NASA korábbi kutató fizikusa, ismét az asztrofizikából merít egy matematikailag egzakt metaforát –, mely Trump tavaszi magyarországi látogatásán ölthet testet!

„Három Test” kozmológiai egyensúlya, Nap, Föld, Jupiter hármasnál például a Jupiter pályájának perifériáin matematikailag pontosan meghatározható helyeken számos kisbolygó rendkívüli stabilitást mutat. Ezeken a pontokon ugyanis a HáromTest gravitációs és a centripetális erők kiegyenlítik egymást. (Akár egy mély gravitációs völgy, melybe guruló labda, mint külső zavaró hatás, mindig a völgy mélyén esik csapdába, teljesen függetlenül attól, hogy milyen irányból érkezik). E metaforát a geostratégiára rávetítve például Köztes Európa alkalmas országai (nevezetesen Magyarország) még e pontok égi stabilitását is felülmúlják azzal, hogy míg a kisbolygók csak passzív módon viszonyulnak a HáromTesthez- ezek az országok kis tömegük ellenére rendkívüli gazdasági, pénzügyi, politikai, diplomáciai aktivitásukkal egyensúlyozó hatást fejthetnek ki – a saját stabilitásukat kivetítve a HáromTestre is. Fokozzák annak passzív stabilitását a zavaró effektusok „csapdába ejtésével”, a HáromTest minden tagjára „finom” korrekciós hatást gyakorolnak. Az ilyen „stabilizációs hozzájárulás” a HáromTesthez azért is jelentős, mert a törékenységen túl az amerikai-orosz-kínai HáromTest által felvetődő
igen lényeges kérdés, hogy vajon az európai államok csak egy „kiküszöbölhető és kaotikus” NegyedikTest-ként
működhetnek, vagy egyes országok (eddig legkiemelkedőbb módon Magyarország) a HáromTest számára nélkülözhetetlen módon hasznos aktív elemekként léphetnek fel. Mindebből kitűnik, hogy a kozmológiai analógiák komoly segítséget adhatnak a helyzet megértéséhez és a világnak új rendet nyújtani képes HáromTest birodalom stabilitásához.

A szerző korábbi NASA kutató