Szigorúan ellenőrzött adatok

Ahogy a címadó Menzel filmnek sem a témája, sem a hangulata nem egy klasszikus háborús filmé, úgy jelen írás is sokkal inkább egy eszmefuttatás az internet ellenőrzéséért folytatott küzdelemben, mint egy biztonságpolitikai elemzés.

Több egymást kiegészítő hír is érdekes irányba mutat. Az első Nagy-Britanniából érkezett, ahol 2025-ben több mint 12.183 esetben indult eljárás és letartóztatás online elkövetett bűncselekményekért, azaz kommentekért és posztok megosztásáért. Ez a szám azért is megdöbbentően magas, mert a második helyen az egyértelműen nem a szólásszabadság bajnokai közé tartozó Belarusz áll, ahol ez a szám 6200 volt. Szintén meglepő módon szoros harmadikként Németország következik 3500 ilyen esettel, míg őket követi Kína 1500, illetve Törökország 500 letartóztatással.

A listán még olyan államok szerepelnek a következő helyeken, mint Oroszország, Lengyelország, Tajföld, Brazília, Szíria, India, Irán, Franciaország és az Egyesült Államok. Utóbbi kettőben alig fél száz ilyen esetről van tudomása a táblázat összeállítójának. Mondani sem kell, hogy a brit első helyezés nem kis meglepetést okoz, többek között a Hyde Park vitakultúrájához szokott beidegződéseinket rúgja el a következő galaxisis. Ráadásul maga az a tény, hogy lényegében a világ összes többi országában éppen egy picivel több letartóztatás volt online kommentelésért, mint Nagy-Britanniában, mindenképpen elgondolkodható.

A másik ilyen történet, amely a szigorúan ellenőrzött adatcsomagokról szól, Ausztráliából jött a tavalyi év végén, amikor is a 16. év alattiak számára egyértelműen megtiltották a közösségi média használatát. Ennek a hírnek az előzővel szemben tagadhatatlanul van pozitív oldala is. Azt, hogy az ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen információ milyen károkat tud okozni egy fiatal elmében senkinek nem kell bemutatni. Sokszor még a felnőttek sem tudnak különbséget tenni az internet legmélyebb bugyraiból áradó, hamisított, fél- vagy álhírek, illetve a valóság között.

Emiatt ez a lépés akár üdvözlendő is lehetne, azonban az indoklásában már sokkal inkább az ausztrál munkáspárti kormányzat azon félelme tűnik ki, amely szerint a fiatalok eltérő forrásból is tájékozódhatnak, mint a számukra megfelelőnek ítélt fősodratú média, benne a woke és gender ideológiával, a klímarettegéssel és a többi olyan minimum megkérdezhető tudományosnak beállított állítással, amely ellen már réges régen kart karba öltve kellene küzdenünk.

A harmadik ország, ahol szigorúan ellenőrzik az internetet újabban: Irán. A lassan lecsengő kormány- és muszlimellenes (!) megmozdulások nyomán a tüntetések szervezésére használt Starlink műholdas internet szolgáltatás zavarását egészen magas szintre fejlesztette hírek szerint az iráni kormányzat. Az úgynevezett csomagvesztesség aránya állítólag akár a 80 százalékot is elérheti Irán területén Starlink kapcsolat esetén. Úgy néz ki, hogy a különböző, Nyugat számára nem szimpatikus kormányzatok megbuktatásának forgatókönyvei minden esetben ugyanazt a mintát követik.

Emlékezzünk rá, hogy az arab tavasz esetén is a közösségi média volt a fő ellenállás szervező módszer, eszköz. Emiatt nem meglepő, szinte azonnal ki is kapcsolták a legtöbb helyen, amikor a tömeges megmutatások elindultak. A technológiai fejlődéssel Elon Musk az Egyesült Államok kezébe egy olyan eszközt adott, amely ilyen intézkedések esetén használható. Egyelőre. Azonban ennek is megvan az ellenszere, és ahogy Észak-Korea és Kína már meglépte, a hírek szerint Irán is arra készül, hogy egy szigorúan ellenőrzött állami internetet vezessen be az országban, minden más elérhetőséget pedig szigorúan korlátozzon.

Az internet valamikor a szabadságot jelentette, bár ez a szabadság mindig is magában hordozta a pusztulás csíráit. Már elég öreg vagyok, hogy emlékezzek arra a 90-es évek elejének időszakára, amelyben csak még csak egy-két helyen elérhető interneten két dolog terjedt, mint a közmondásos vírus. Bár ezek akkor még nem a számítógépes vírusok voltak, hanem a terroristák kézikönyve és a pornográfia. Ahogy azonban az internet szerepét átvette a dark web, az ellenőrizhetetlen, sötét internet, úgy kerül az internetre egyre több helyen lakat. Persze egy-két gyűlölködő, magából kivetkőzve szitkozódó embert látva ez talán nem is akkor a probléma, hiszen tisztességes internethasználóként semmilyen problémám sincs azzal, hogy azonosítanom kell magamat, ha belépek valahova.

Az már azonban egy másik kérdés, hogy a szolgáltatásokat biztosító cégek, az ellenőrzést végző állam, az így szerzett információkat mire fogja felhasználni. És talán a fenti bejegyzésnek ez a legnagyobb kérdése, hogy a technológia nem teszi-e végül lehetővé az orwelli rémálom megvalósulását. Pedig ahogy a legendás brit szólásszabadságot sikerült – szinte észrevétlenül – online cenzúrává tenni, úgy válhat a korlátlan tudást és szabadságot ígérő internetből a totális elnyomás eszköze. Ha hagyjuk. Márpedig, ahogy Sarah Connor a Terminátor filmek gépuralom ellen küzdő hősnője mondta: „Nincs végzet, csak bevégzed!” Azaz feladod. Én személy szerint nem tervezem? És Ön kedves olvasó?