Hazánk gazdaságpolitikája szempontjából kiemelten fontosnak tartom, hogy ne dőljünk be múló gazdaságpolitikai, vagy „áltudománypolitikai” divatoknak, amelyeket évtizedekkel később, mint a magyar gazdaságpolitika szarvas hibáit emlegetjük, mint jelenleg a 1990-es évek rendszerváltásának máig ható negatív hatásait, többek között a magyar ipar és kutatói hátterének szinte teljes felszámolását privatizáció címen. Jelenleg ilyen veszély az Európai Unió klímapolitikája, amely már eddigi is tönkretette Európa iparát. Elég ránézni a számokra, például arra, hogy a német ipari termelés közel két évtizede stagnál, sőt az utóbbi években csökken; hogy lássuk a kárt, amit az Unió vezetésének politikája okozott.
Az Unió klímapolitikája Magyarországot is sújtja, részben azért, mert ezt a klímapolitikát hatalmas pénzekkel támogatják, amiből természetesen mindenki akar részesedni, részben azért, mert nálunk is sokan bedőlnek az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) elméletének, amely szerint az északi félteke jól megfigyelhető klímaváltozását az emberi tevékenység által kibocsátott (antropogén) szén-dioxid okozza. Ezen elmélet alapján a klímaváltozás, a Föld felmelegedése megállításának eszköze a szén-dioxid-kibocsátás zéróra csökkentése, és ezt a célt az Unió országaira nézve az Unió vezetése ki is tűzte. E célt egyébként atomerőművekkel, kis erőfeszítéssel valóban teljesíteni lehetne, de az Unió vezetése az atomerőműveket is száműzni akarja. Németországban az elmúlt tíz évben 22 atomerőművet zártak be, és a hazai Paks II építése is jórészt az Unió akadályozó tevékenysége miatt késik.
Az említett okok miatt rendkívül fontos a tisztánlátás. Azt már korábbi cikkünkben (Klímahisztéria és tudomány (6.) 2025. DECEMBER 26. Magyar Hírlap)1 bizonyítottuk, hogy az Unió energiaellátása a nagyon szorgalmazott nap- és szélerőművekkel nem oldható meg, az erre fordított összegek kidobott pénznek fognak bizonyulni, most azonban visszatérnénk a Föld klímaváltozásainak okaihoz. Korábban már ismertettük Milankovic elméletét, amely szerint a klímaváltozást a Föld pályaelemeinek változása okozza és Miskolczi Ferenc modelljét,2 amely szerint a szén-dioxidnak nincs számottevő szerepe a földi légkör üvegház hatásában, mert azt alapvetően a vízgőz (illetve a víz halmazállapot-változásai) határozzák meg.
Számos tudós társaság felemelte már a szavát az IPCC modellek (szén-dioxid klímahatását hangsúlyozó) megállapításai ellen, ezek közül az egyik legjelentősebb a Clintel. A Clintel (Climate Intelligence Foundation) egy 2019-ben Hollandiában létrehozott civil alapítvány, amely kritizálja a mainstream éghajlat-tudományt és a klímaváltozással kapcsolatos politikákat. Az alapítvány tudományos tevékenységét meteorológiai és környezeti kutatók, geológusok, mérnökök, biológusok és más szakemberek jegyzik, akik különféle tudományterületeket reprezentálnak.
A Clintelhez kapcsolódó tudósok nem modelleket készítettek, hanem arra az összefüggésre mutattak rá, ami a naptevékenység (a sugárzás erőssége) és a Föld hőmérséklete között fennáll. Azt állapították meg, hogy azokban az időszakokban, amikor a naptevékenység erős volt, a földi klíma is melegebb volt, míg az alacsonyabb besugárzás esetén a klíma hidegebb.
A jellegzetes időszakok, amikor a nagyobb besugárzás magasabb hőmérséklettel járt együtt a római kori meleg időszak volt (időszámításunk kezdetétől a 300-as évek végéig, majd a kora középkori meleg időszak 700 és 1200 között végül az 1850-től kezdődő jelenkori felmelegedés. Ezzel szemben az alacsony naptevékenység és hideg időszak jellemezte a „sötét középkort”, vagyis a Római birodalom bukását követő évszázadokat 800-ig, majd a 1200-tól 1850-ig tartó „kis jégkorszakot”. A kis jégkorszakon belül különösen jól dokumentált az úgynevezett Maunder-minimum 1600 körül, amikor a megfigyelt igen alacsony napfolttevékenység (ez kisebb erejű napsugárzást jelent) jelentős lehűléssel, kemény telekkel járt együtt, amelyet igen jól ábrázolnak idősebb Pieter Brueghel festményei.
Itt az olvasóban felmerülhet, hogy honnan tudjuk, hogy a római korban, vagy máskor a rendszeres mérések előtt, hogyan alakult a Föld klímája és a napsugárzás ereje? Ez számomra, aki mindig is érdeklődött a tudományok iránt, egy nagyon érdekes kérdés, sajnos azonban e helyen nem térhetek ki rá, de az érdeklődő olvasó jó eligazítást kaphat a mesterséges intelligenciától (pl. ChatGPT).
A Clintel köré csoportosult tudósok tehát erőteljesen kritizálják a klímaváltozás antropogén hatásra történő változását hangsúlyozó IPCC modelleket és a természetes folyamatokra, mindenekelőtt a Nap sugárzó erejének változásaira mutatnak rá. Ugyanakkor a tudományos vitában ez egy kisebbségi álláspont, mert a médiában és a szaklapokban gyakorlatilag csak az IPCC modell magyarázata olvasható, amely szerint a Föld utóbbi évtizedekben tapasztalt melegedését az ember szén-dioxid-kibocsátása okozza. Ez egyébként a mesterséges intelligencia álláspontja is, mert ő is az említett forrásokból meríti a tudományát.
Az egymásnak ellentmondó magyarázatok kapcsán (ami egyébként az igazi tudományban gyakori) felmerül a kérdés, hogy az ember kinek higgyen, ha befolyásolni akarja a döntéshozókat, de el akarja kerülni, hogy idővel rossznak bizonyuló döntéseket hozzanak?
A saját népgazdaság-modellezési gyakorlatomból tudom, hogy a modellekből az ember azt hoz ki, amit akar, sőt azt is, hogy mennél bonyolultabb egy modell annál megbízhatatlanabb. Én tehát az IPCC modelljeire való hivatkozást teljesen figyelmen kívül hagynám. Ami a szén-dioxid klímahatását a 19. század végén először felvető Svante Arrhenius becslését illeti (e gondolatra épül az IPCC modell is), magam számoltam utána, és azt jött ki, hogy ő mintegy négyszeresen túlbecsülte a légköri szén-dioxidnak a Föld felmelegedésére gyakorolt hatását. Hajlamos vagyok Miskolczi Ferenc globális modelljének hinni, amely azt mondja, hogy az üvegházhatásban a légköri vízgőz a meghatározó és nem a szén-dioxid. E felfogást annál is inkább el tudom fogadni, mert ismerem azokat a mérési adatokat, amelyek azt mutatják, hogy a Földről kiinduló infravörös sugárzás legnagyobb részét a vízgőz nyeli el, a szén-dioxidnak alig marad egy kevés frekvenciasáv.
Mindazok alapján, amit olvastam és magam számoltam az a véleményem, hogy a szén-dioxidnak, mint üvegházhatású gáznak, valóban van hatása, de messze nem akkora, mint amit az IPCC modellek feltételeznek, és amire a 2015-ös Párizsi klímaegyezmény és az Unió klímapolitikája épül. Ennek alapján teljesen hibás az Unió vezetésének klímapolitikája, többek között, a fosszilis tüzelőanyagok erőltetett kiváltása szél- és napenergiával, a szén-dioxid kereskedelemnek minden formája, az egyes vállalatok számára előírt CO2 kibocsátás-csökkentés, a benzines és diesel autók gyártásának 2035-től kezdődő tervezett betiltása, a hidrogén gazdaság és az összes hasonló intézkedés, amelyekből van vagy száz.
Erre lassan az uniós közhangulat (vállalati vezetők, lakosság) is rá fog jönni, mert egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a kitűzött célok megvalósíthatatlanok, és befolyásolni fogják az unió csekély értelmű vezetőségét is.
Magyarország szempontjából pedig jó lenne, ha a fenti nyilvánvaló tényeket felismernénk, és nem mennénk bele olyan beruházásokba, amelyek idővel feleslegesnek, sőt környezetkárosítónak fognak bizonyulni.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
1 https://magyarhirlap.hu/velemeny/20251225-klimahiszteria-es-tudomany-6
2 https://magyarhirlap.hu/velemeny/20260105-klimahiszteria-es-tudomany-8