Hózik

Milne Micimackója igencsak csodálkozna, ha Magyarországra látogatna. Nézné a sok megbolydult embert a hólapátjaikkal meg a morgásaikkal, nemigen értené, mitől is olyan nagy esemény az, hogy télen esik a hó. Jó, jó billegtetné a fejét, klímaváltozás meg ilyenek, de hát azt mindenkinek illene tudni, hogy minél inkább havazik, annál inkább hull a hó.

Azok az idősebbek, akiknek gyerekkorában a rendeltetésszerű tél, azaz a fagyos hidegek, a havak és jegek megszokottak voltak, szomorúan vették tudomásul, hogy az éghajlatváltozással együtt a téltudat is átalakult. A fiatalabbak az egyre ritkább havas telek időszakában igyekeztek demokratizálni az időjárást. Ez nagyjából azt jelenti – szigorúan európaian, időjárásjogi keretek között –, hogy lehetőleg az életnek ebben a szegletében is érvényesüljön a jogállamisági demokrácia. Azaz szavazni kéne az évszakokról. Ma már technikailag egyszerű, készítsünk Facebook-profilt a tavasznak, a nyárnak, az ősznek és a télnek, és az ezekhez bezúduló tetszésnyilvánítástól függően állapítsuk meg azok jó és rossz mivoltát. Sőt, odáig is elfuttathat a demokrácia, hogy az évszakok helyes sorrendjét is megszabhatjuk. Mert például micsoda durva változás az, amikor az őszből télbe kényszerít ez az elavult évszakrend.

Közel tíz év után ismét van hó. Ez óriási módon felkavarta a közéletet. Az udvariatlanul ránk zúdult hidegek, fagyok, ónos esők nemhogy lehűtötték volna, inkább hatalmasan lázba hozták az egyébként is választási hevületben fickándozó politikusokat. Néhány hétig, úgy tűnik, a legfőbb eszközükké a hólapátok váltak, mert meg kell mutatniuk híveiknek és ellenfeleiknek, hogy ki az, aki valójában a politikai hólapátolás mestere, így hát bizonyára nagyon alkalmas lehet másféle, leginkább társadalomirányítási feladatok elvégzésére.

A hólapát azonban nem elég. Fényképezkedni kell, és erőteljesen ide – meg oda – nyilatkozni. Hogy ki mindenki felelős ezért a töméntelen mennyiségű hóért, annak utakról eltüntetéséért, vagyis otthagyásáért, a jeges járdákért, a késő vonatokért, mindenért, ami nem úgy működik, mint amikor nincsen tél.

Az ellenzéki politikusok természetesen a kormánypártokat teszik felelőssé a szerintük helytelen télkezelésért. Mert amikor nem olyan a világ, ami szerintük kényelmesnek mondható, arról a kormány tehet. Sőt, leginkább a miniszterelnök. Aki ugyan a saját háza előtt ellapátolta a havat, de – ahogy Dobrev Klára elégedetlen felszólítása is tanúsítja – nem nyitotta meg azonnal az összes közintézményt a didergőknek. Ráadásul Orbán Viktor még arra sem tudta magát rávenni, hogy kiálljon a Budai Vár ormára, és ott belekiabálja a behavazott fővárosi tájba, hogy „valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek”. Hallatlan. A Demokratikus Koalíció vezetője nem állt meg ennél a közintézményi javaslatnál. Ő bezzeg-gázlángozni kezdett, azt követelte, hogy a nagy hidegre való tekintettel emeljék meg a rezsicsökkentés keretében a kedvezményesen megvásárolható mennyiség havi kvótáját, mert nagyon hideg van. Ezzel, mondjuk, rendesen szembeszállt korábbi nézeteivel, mi szerint a rezsicsökkentés elvetendő, ez amúgy a Dobrev pórázát tartó Brüsszel véleménye is. Szóval, most az lenne a jó, sőt a legjobb, ami eddig rossz volt.

Magyarországon az élet egyébként egy percre sem állt le. Ment minden a maga rendjének és az évszaknak megfelelően. Az évszakrendről idevizionált demokratikus szavazást sem erőltette a kezdeti lendület után senki. Talán mindenki eljutott addig, hogy felesleges a vita Micimackóval is, minél inkább havazik, annál inkább hull a hó.

Tetszik, nem tetszik, így van. Ilyen a tél, hózik.