Háromszor háromtest

A „kaland Caracasban” nem nagyon váltott ki különösebb „érdeklődést” a globális hatalomgazdaság uralmi rendszerében, bármilyen látványos volt is az akció, „nincs itt semmi látványosság, tessék tovább haladni” hangzik a verdikt. És halad is tovább minden, az olajára lényegében változatlan, a tőzsdeindexek, ha a szokásos éveleji bágyadtsággal is, de inkább felfelé mennek. Ami az Ukrajna területén zajló „műveleteket” illeti, Venezuela pár napra „ellopta a show”-t, de az öldöklés zavartalanul folytatódik, noha Donald Trump beiktatása óta nem egy nap, hanem pontosan egy év telt el, és az ígérettel ellentétben békének híre hamva sincs. Ez ugyan nem túl jó hír, de ne legyünk telhetetlenek, vannak azért reménykeltő fejlemények is. Hogy e reménykeltő fejleményeket „történelmi kontextusba” helyezzük, érdemes áttekinteni az elmúlt közel negyven év folyamatait, hiszen ez a „poszt-Jalta” korszak éppen negyven évvel ezelőtt kezdődött, amikor az akkor két „szuperhatalommal” jellemezhető világ szintén reménykedni kezdett.

Gorbacsov és Reagan első tárgyalásai azt jelezték, hogy talán van esély a legrosszabb elkerülésére. És valóban, az ezt követő évek során addig elképzelhetetlen változások mentek végbe. Békésen, mondhatnánk könnyen, gyorsan, olcsón összeomlott a Szovjetunió és vele együtt a magát szocializmusnak nevező politikai kapitalizmus, a berlini fal „látványosított” összeomlásával újraegyesült Németország, NATO-tagok lettek a térség országai, köztük Magyarország is, és biztatóan haladtak az európai uniós felvételünket célzó tárgyalások is. Volt azért egy kissé „ünneprontó” mozzanat, mert a berlini fal összeomlása showműsorával szinte teljesen egy időben politikai gyilkosság áldozata lett Alfred Herrhausen a Deutsche Bank elnöke, aki „alternatív” elképzelésekkel rendelkezett Németország és a tőle keletre fekvő eurázsiai térség jövőjét illetően. A másik „zavaró” mozzanat 2001 szeptember 11-e volt, amiről ugyan, akárcsak a bankelnök likvidálásáról soha nem fogjuk megtudni, hogy mi is történt valójában, de ma már kibontakozni látszik a „nagykép” erről az igen bonyolult világhatalmi „kirakós-játékról”.

Negyven évvel ezelőtt az amerikai világbirodalom látszólag történelmi csúcsra ért, megnyerte a nagy történelmi játszmát és a világ korlátlan urává vált. Két fő ellenfele, Oroszország és Kína barátságos és engedelmes alattvalói lettek, és a Herrhausen gyilkossággal azt is világossá tette, hogy nem tűri, sőt azonnal brutálisan megtorolja, ha valaki „alternatív” elképzelésekkel kezd játszadozni Eurázsiában. A Tienanmen térre szervezett, és szuper látványosított 1989-es „csinált forradalom” ugyan nem jött össze neki, de ezzel együtt is úgy látszott, hogy nincs semmi komoly akadálya a kínai és orosz birodalom tartós kifosztásának. Ám a 2001 szeptember 11-én előadott showműsor már brutális figyelmeztetés volt a kibontakozó első „háromtest birodalom”, vagyis Európa, Oroszország és Kína számára, hogy az amerikai birodalom nem fogja tűrni a hármójuk között kialakulni látszó eurázsiai együttműködési rendszer további erősödését, hiszen ez idővel olyan mértékben tenné súlytalanná az amerikai világbirodalmat, ami a globális hatalmi rendszer történelmi léptékű átalakításával járna. 2001 szeptember 11-e mint ürügy a világháborúra, szabad kezet adott a birodalom számára, hogy egész Eurázsiát műveleti területnek tekintse, Európát, Oroszországot és Kínát meggyengítse, illetve a köztük kibontakozó komplex együttműködési rendszert lerombolja. Itt még a francia elnök és a német kancellár határozottan tiltakozott, akárcsak Kína és Oroszország vezetői, de Merkel és Putyin „legintimebb” telefonja CIA általi lehallgatásának tudatos kiszivárogtatása már jelzi, hogy az amerikai birodalom likvidálni készül az eurázsiai háromtest birodalmat, vagyis Európa, Oroszország és Kína együttműködését.

A többi már történelem. Oroszország folyamatos provokálásával és végül a 2014-es Majdan puccs „csinált” forradalmával Ukrajna területét katonai platformként használva kezdi el hosszúháborúját az amerikai birodalom közvetlenül Oroszország, de valójában az egész eurázsiai háromtest birodalom ellen. De mivel ezzel Európa és Oroszország kapcsolatát ugyan teljesen lerombolja, és Kína és Európa kapcsolatát is meggyengíti, ám Kínát és Oroszországot szinte összeolvasztja (és ezzel Oroszországot legyőzhetetlenné teszi), így most az amerikai birodalom egy újabb háromtest birodalomra tesz javaslatot Amerika, Oroszország és Kína részvételével, Európa látványos semmibevételével. Venezuela, és rövidesen Grönland és Kanada közvetlen „birtokba vétele” azt jelzi, hogy a világ erőforrásmezőkre osztása is megtörtént, a három birodalom a saját „körletében” szó szerint azt csinál, amit akar. Amerika az amerikaiaké, vagyis a birodalomé, Ázsia az ázsiaiaké, vagyis Kínáé, Közép- és Kelet-Európa pedig Oroszországé.

Na, hiszen „szép kis öröm”, ahogy Ady írja a Búcsú sikerasszonytól című versében. Ám a jelek szerint a brit birodalmi csillagmagmaradvány nem igazán akar beletörődni Oroszország legyőzhetetlenségébe, így destruktív módon igyekszik elősegíteni egy most már harmadik háromtest birodalom létrejöttét, amelynek tagjai Oroszország legyőzése után Európa, Amerika és Kína lennének. Ennek aligha van történelmi realitása, de arra „jó”, hogy tartósan megnehezítse a világnak stabilitást egyedül adni képes egyetlen konstrukciót, vagyis az Amerika, Oroszország és Kína háromtest birodalmának létrejöttét. Ahogy Donald Trump szokta mondani, érdekes idők várnak ránk.