A geostratégiai elemzők, demográfusok, kultúrtörténészek körében, mondhatni divat lett, hogy megjósolják a világvégét. Ezzel korábban már sokan próbálkoztak, de a világvége csak nem akart eljönni.
Mostanra azonban új lendületet kapott a téma. Az Egyesült Államokban ugyanis nyilvánosságra hozták azt a nemzetbiztonsági elemzését, amely tudományos megközelítéssel próbálja helyére rakni a dolgokat. A kutatás eredménye sokkoló volt, különösen Európára nézve. Tengerentúli szokás szerint először az anyagiakat vették górcső alá, mert ismerjük a mondást: A számok nem hazudnak. És a számok elkeserítő eredményt mutattak. Európának a globális GDP-je az 1990-es 25 százalékról mostanra 14 százalékra esett vissza. Az amerikai jelentés nem hagy kétséget afelől, hogy elsősorban nem a rossz gazdaság fogja okozni Európa társadalmi és kulturális összeomlását. A gazdaság mostani rossz állapota csak a következménye annak, hogy Európa a társadalmi, kulturális, demográfiai, szuverenitási, szabadságjogi, identitási hanyatlás lejtőjén száguld az összeomlás felé.
Itt kezd a dolog igazán érdekessé válni, mivel a tudományosnak indult elemzés átcsúszik a napi politika szférájába. Mert melyik Európáról beszélünk?
A kontinens nyugati fele már tulajdonképpen elesett. Egy egyszerű példán keresztül komolyan ráébredhetünk, hogy Európa keleti része sem lehet abszolút biztonságban. A 232 milliós Nigériában egy év alatt több gyerek születik, mint a 450 milliós Európai Unióban. Ehhez még tegyük hozzá, hogy az uniós nyugat-európai országokban élő migránsoknál a gyermekáldás kétszer, háromszor nagyobb, mint az őshonos lakosság körében.
A „népességcsere” megvalósításának lehetőségét Washingtonban a lehető legkomolyabb aggodalmak kísérik. Feltették a kérdést: Húsz év múlva, hogyan lehet majd a NATO keretein belül olyan európai hadsereget szervezni, amelyben ne a muszlim vallású katonák dominálnának? Ezt a problémát már a nyugati védelmi rendszer Európa iránti elköteleződést kérdőjelezi meg.
De nem csak demográfiai törésvonalánál szakadt ketté a kontinens. Az amerikai elemzők úgy látják, hogy Nyugat-Európában – bár ez Lengyelország miatt a keleti végekre is átterjedt – elfojtják a szólásszabadságot és az ellenzéki erők hangját. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy Németországban be akarják tiltani az Alternatívát Németországnak (AfD) pártot. Tennék ezt annak ellenére, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az AfD a legnépszerűbb párt.
A tengerentúlon egyre riasztóbbnak látják azokat a történéseket, amelyek a klasszikus parlamenti demokráciából gúnyt űznek. Ide tartozik a román elnökválasztás első fordulója eredményének a megsemmisítése, vagy a jövőre esedékes francia elnökválasztás legesélyesebb jelöltjének, a jobboldali Marine Le Pennek az eltiltása. Sajnos hasonló esetek ma már nem ritkák az Európai Unióban.
Valahogy így jutunk el a lényeghez, mert az amerikai tanulmány konklúzióként azt vonta le, hogy Európában megerősödnek a patrióta mozgalmak és pártok, ezzel kapcsolatban pedig azt vizionálja, hogy ez esetleg kihúzhatja Európát a kátyúból. A kontinensnek – elsősorban Nyugat-Európának – csak így van esélye arra, hogy néhány évtized múlva is még rá lehessen ismerni.