Szelleműző  szilveszteri petárdák

1945 kora tavaszán valamelyik Rajna-menti fogolytáborba zárt német SS katonák a bajtársukat az éj leple alatt a latrinába fojtották. Azért kellet ilyen gyalázatos módon meghalnia, mert egy elejtett mondatában kétségbe merészelte vonni a végső győzelmet. A megtörtént esetről a frontot megjárt Nobel-díjas Heinrich Böll több háborús novellájában is említést tesz. Tapasztalata szerint ugyanis a hitleri diktatúra végnapjaiban a katonák már nem csupán az ellenségtől, hanem egymástól is rettegtek, az igazság kimondója pedig csak tovább fokozta állandósult elviselhetetlen félelmüket.

A borzalmas történetnek jónéhány mára vonatkozó áthallása is lehet. Ám, a NATO főtitkára, a sokak szerint elmeroggyant holland Mark Rutte azonban aligha terhelte az agyát ilyesfajta gondolat társításokkal. Legutóbb már azt pedzegette, hogy katonákat kellene Ukrajnába küldeni a két távoli ország között zajló konfliktus rendezésére. Vajon saját gyerekét is kiküldené a húsdarálóba? (Mint, ahogy például 1942-ben Horthy nagyobbik fia a keleti fronton lelte halálát.) Mostanság az erkölcsi összeomlás szélén lavírozó brüsszeli ballib elitet is a bukás és a számonkérés fenyegetettsége miatt rájuk tőrt páni félelem készteti előremenekülésként a háborús pszichózis fenntartására. Talán jobb belátásra jutnának, ha a gazdák legutóbbi traktoros tüntetőihez hasonlóan megnyomorított fiatal ukrán katonák a háború elleni tüntetésként az EU brüsszeli központja elé bicegnének. „Elég a szájtépésből! A békéért dolgozzatok!” – emelnék magasra a tolószékek között kifeszített molinót.

Európát a háborúba belerángatásán mesterkedő vezérkara, ha rajtuk múlna, Orbánt akár egy kanál vízbe is belefojtanák. A magyar miniszterelnöknek is az bűne, hogy kimondta az igazságot: az öldöklést nem a harctéren, hanem zöld asztalnál, diplomáciai csatározás lezárásaként kell befejezni. Amig a békekötés okiratára rá nem ütik a pecsétet, csupán a mai napon is százával, gyártják egymást hősi halottá a kényszeredetten katonásdit játszó orosz és ukrán fiatal férfiak. De az áldozatokat Ursula von der Leyen, Manfred Weber és Friedrich Merz legfeljebb járulékos veszteségként könyvelik el, őket csak a saját politikai túlélő show-juk minél hosszabbra nyújtása érdekli.

A begőzölt EU-s vezetőknek is háború abszurditására figyelmeztető történelmi tanulságként szolgálhatnak a 80 éve Budapest ostroma idején zajlott tragikus események is. A régi filmhíradók életképei szerint 1944 augusztusában a Gellért strandon déd-és nagyszüleink még békésen sütkéreztek a verőfényes napsütésben. Elképzelhetetlen volt, hogy alig két hónapra rá beköszönt a nyilas rémuralom, ártatlan civilek tömegeit lövik a Dunába, közöttük például éppen december 30.-án a kalmopyrint is kifejlesztő világhírű Richter Gedeon gyógyszerészt. És Budapest hetek alatt romhalmazzá válik.

A közelgő szilveszteri vidám 2025-ös óév búcsúztató nagy, zajos durrogtatása közepette érdemes felidézni, hogy a sziporkázó, füstölgő peterdákat, pattantyúkat velencei őseink eredetileg a rossz szellemek elhessegetésére lődözték fel az égre. Mára az effajta hangos látványosság sokakat inkább idegesít, mint szórakoztat, a hatóságok Európa-szerte korlátozzák is a használatukat. A pirotechnikai kütyük végleges betiltásáig azonban feleleveníthetnénk a régi hagyományt. A veszedelmes démonok, háborús rossz szellemek elűzésének tudatában könnyebben tűrnénk el a fülsértő zajongást.