Napóleon, Hitler, EU

Egy európai parlamenti képviselő úgy fogalmazott, hogy Napóleon és Hitler után most az EU tesz kísérletet Oroszország legyőzésére, megszállására és kifosztására, s az „eredmény” várhatóan ugyanaz lesz. Az analógia elsőre kissé szürreális, de ma a szűrreál az egyetlen reál, így érdemes elmerengeni azon, hogy vajon milyen tektonikus történelmi erők kötik össze az EU-t Napóleonnal és Hitlerrel.

Bár eltérő történelmi körülmények között, de a „nem létező” világerő Napóleont és Hitlert is azért találta ki és építette fel, hogy neki vezesse Oroszországnak, mert ez a világerő „csinálja” ugyan a pénzt, de a „reális anyag”, vagyis a Nyugat, mint technocivilizáció számára nélkülözhetetlen energia és nyersanyag az mégiscsak Oroszországban van. Amely Oroszországot a brit geopolitikusok nem véletlenül neveztek Heartland-nek vagyis szabad fordításban „Világszívnek”. Ám végül Napóleon is Hitler is „célszerszámból” irányíthatatlan eszközzé vált így likvidálni kellett őket. Érdekes kérdés, hogy vajon az EU-val is így lesz-e majd?

Akkor tehát tekintsük át röviden milyen „üzemmódban” is „csinálja” a történelmet ez a „nem létező erő”, mit és miként cselekedett „műveleti” parancsnoksága a fent említett három delikvens esetében. Fontos megjegyezni, hogy a két európai nemzetről, Napóleon esetében a franciáról, Hitler esetében a németről van szó, és mivel a harmadik történelmi szereplőt az EU-t a német-francia tengely mozgatja, így nem is olyan szürreális hármójuk egységes szemléletbe foglalása.

Napóleon szerepének a megértéséhez fontos elem, hogy a máig is párás szemekkel ünnepelt tömeggyilkosság-sorozat, amit „nagy francia forradalomként” illik ünnepelni a szakrális hatalom látványos lerombolásának utolsó állomása volt. Ezt az 1793 januárjában kivégzett francia király XVI. Lajos meglepő pontossággal fogalmazza meg, amikor azt írja naplója utolsó bejegyzésében, hogy kivégzésemmel Istent végleg kiparancsolják a politikából. Ezt a politológia ma úgy határozza meg, hogy a szakrális legimititást a „népfelségre” való hivatkozás váltja fel. És mivel a „nép” nem más, mint az állat alatti létbe kényszerített tehetetlen tömeg, a kényszeresen önmagát és másokat pusztító csőcselék, amivé a „forradalom” öt éve során tették, így iszonyatos véráldozattal ugyan, de sikerült a globális pénzhatalmi rendszernek, a népre hivatkozó, de valójában a népet engedelmes véres péppé daráló diktatúráját Franciaországban is véghez vinni. Napóleon már a végjáték „rendet csináló erős embere”, aki, mint korlátlan katonai diktátor e „nem létező” világerő célszerszámaként üzemelt. Bukását végül az okozza, hogy valóban elhiszi, hogy ő önálló szereplő, és ezért a globális pénzhatalmi rendszer „leveszi” a nagy sakktábláról. Ehhez a legcélszerűbb eszköznek az bizonyul, hogy neki vezetik Oroszországnak. Ugyan még csak a XIX. század elején járunk, de a globális hatalmi rendszer stratégái már pontosan látják, hogy a nyugatias modernitásban a hatalomgyakorlás rohamos gyorsasággal a technológiára kezd épülni, és ehhez végtelen energia és nyersanyag kell, ez pedig csak Oroszország megszállásával és folyamatos kifosztásával érhető el.

A forgatókönyv Németország esetében is hasonló. A második német birodalom (1871-1920) uralmi struktúrái úgy vélik, hogy civilizációs teljesítményük alapján a portugálok, spanyolok, hollandok, franciák és britek után ők lesznek a hatodik világbirodalom, de mivel a „birodalomkiválasztó főhatalom” már eldöntötte, hogy a hatodik birodalom az USA lesz, így kénytelenek a második német birodalmat a később „első világháború” fantázianevű projektjük során felszámolni. Sőt provokatív céllal olyan megalázó és brutális módon fosztják ki, hogy ezzel itt is előhívják a „rendcsináló erős embert” Adolf Hitler személyében, és az így kiprovokált harmadik birodalommal újra felépül a francia után német változatban a történelmi célszerszám”, amit aztán menetrendszerűen itt is nekivezetnek Oroszországnak, hogy a Nyugat számára kifosztható állapotba hozza, és abban is tartsa azt. Ám a célszerszám itt is elszabadul és burleszkbe illő módon az akkor Szovjetunió fedőnéven üzemeltetett Oroszországot használják a német célszerszám leverésére is. Ami azért jó a brit és amerikai „angolszász” birodalom számára, mert ők akkor érzik magukat biztonságban, ha Európa meghatározó birodalmai, franciák, németek, oroszok lehetőleg állandó háborúban állnak egymással.

Mivel ez a „nem létező” erő „csinálja” a pénzt, így mindig korlátlan erőforrás tömeggel tudja elindítani ezeket a háborúkat. Ők finanszírozzák a „célszerszám” felépítését, és aztán a háborút, hisz végül is ez a fedezet nélküli pénz a háborúban véráldozatot hozó nép kezében olvad hiperinflációként semmivé, így ez a megoldás „dupla plusz jó”, ahogy Orwell 1984 című disztópiájának hősei fogalmaznának. És mivel a „nem létező” erő energia-takarékosan működik, vagyis egy már kétszer is bevált eljárásmódot feleslegesen nem fog megváltoztatni, így most ebben a szürreális harmadik világháborúban is ugyanazt a mintázatot követi. Először szétveri Európába „öltözött” negyedik német birodalom, valamint az orosz és kínai birodalom eurázsiai együttműködési rendszerét az általa kiprovokált ukrán-orosz konfliktusnak álcázott birodalmi proxy háborúval. Majd „kettéválik” és egyik ága tesz egy javaslatot egy amerikai, orosz, kínai „háromtest” birodalomra. A másik destruktív ága viszont most Napóleon és Hitler után az EU-t célszerszámként nekivezeti Oroszországnak, hogy kifossza azt. A történelem ismétli önmagát.