Orbán Viktor miniszterelnök legutóbb Mohácson, a háborúellenes gyűlésen mondott beszédet. Kérdésre válaszolva kifejtette, hogy kormányfőként titkos ambíciója több volt, mint jól kormányozni. „Arra vállalkoztam, az volt a tervem, hogy a politika eszközét fölhasználva ne csak egyszerűen jó kormányunk legyen” – mondta. „Meg fogjuk változtatni a sorsunkat, vesztesekből győztesek leszünk, én erre szerződtem” – fogalmazott. Az én meglátásom szerint a történelmünk is arra tanít bennünket, hogy csak az a nemzet, amely maga választja meg sorsát, és nem mások választanak helyette, csakis az rendelkezik saját, az önazonosságán alapuló nemzeti jövővel. Szerintem ilyen volt a Rákóczi-szabadságharc sorsválasztása is a Habsburgok által ránk erőltetett kényszersorssal szemben. Majd követte az 1848-as forradalom és szabadságharc sorsválasztása, szintén a Habsburgok által elrendelt végzet megtörése érdekében. Azután a szovjet birodalom a második világháború után helyettünk választott nemzetünknek sorsot. ’56-ban azonban megmutattuk, hogy képesek vagyunk szakítani a ránk tukmált végzettel. A rendszerváltás hajnalán úgy tűnt, végleg megszabadultunk a mások által erőszakolt fátumtól.
A 2010 előtti nyolc év MSZP–SZDSZ-kormányzása azonban ráébresztette a nemzetet arra, hogy el akarják venni tőlünk a szabad jövőválasztás lehetőségét. 2006 őszére világossá vált számunkra, hogy az ország öntudatlanul a nemzetáruló baloldal rendszerváltás előtti, már egyszer ránk kényszerített sorsát ismétli meg. Újból mások, külföldi háttérhatalmak és hazai bérenceik, karöltve a brüsszeli abszolutizmussal, akartak helyettünk és nekünk sorsot választani. 2010 tavaszára határozottan föllázadtunk jövőnk alakításának e baloldali kényszere ellen. A nemzet a saját, személyes sorsát akarta, és nem a neobolsevik kényszersorsot megismételni. Hiszen Magyarország 2010-ben gazdasági és morális értelemben is az összeomlás szélére jutott. Nem akartuk a bolsevizmus liberális köntösbe bújtatott reinkarnációját. Nem akartunk és ma sem akarunk a zsákutcába torkolló sikertelen liberális demokráciák reprodukciójává válni. 2010-ben a magyar nemzet végre ismét visszanyerte méltóságát. Azóta saját, a magunk által irányított sorsunkat éljük, nem a mások által megszabottat. Ez a mi nemzetünk szabadon választott sorsa, a saját választásunk által alakított jövő.
A korlátlan hatalmának kiépítésére törekvő Brüsszel a demokrácia- és nemzetgyilkos baloldali ellenzékkel szándékegységben most is a nyakunkba akarja akasztani az általuk megálmodott bevándorlóországok kényszersorsát. Nekünk, a magyar népnek azonban hatalmunkban áll, hogy a kilóra megvásárolt ellenzék, az amorális brüsszeli elit és Soros migránsbiznisz-spekuláns által képviselt, nyílt társadalomnak csúfolt, beteges, dezintegrált, elfajzott egzisztenciaformát nyújtó kényszersorsa ellenében újból a saját nemzeti sorsot válasszuk. Azzal a mások által elrendelt jövővel szemben mondja ki majd ítéletét jövő tavasszal a választópolgárok többsége, amely valójában megfosztotta volna hazánkat nemzeti, történelmi és kulturális önazonosságától, attól, amitől Magyarországot a magyarok országának hívják immáron több mint ezer esztendeje. Az ellenzék által görcsösen erőltetett jövő az illegális bevándorlók tömegeinek betelepítése révén kevert népességet hozna létre, továbbá állandósítaná a káoszt, a fölfordulást és az erőszakot. Magyarország bevándorlóországgá válna sok nyugat-európai államhoz hasonlóan. Ezért 2026. április havában nemcsak egyszerűen a választás napja lesz, hanem több ennél: a szabad sorsválasztás melletti kiállás a baloldali ellenzék és a Brüsszel által eltervezett brutális kényszersorssal szemben.
Tudjuk jól, hogy a Fidesz–KDNP a választások megnyerésénél jóval többet akar. Mint ahogyan a Brüsszel zsebében lévő baloldali ellenzék is jóval többet akar egy egyszerű választási győzelemnél. Ez a már-már a csőcselék szintjére süllyedt, szedett-vedett ellenzéki vezetőkből álló kompánia a nemzeti kormányt ki akarja hajítani a hatalomból, és olyan bevándorláspárti kabinetet tákolnának össze, amely végrehajtaná a migránsok tízezreinek betelepítését, valamint soron kívül bevezetné a nekik tulajdonított és megszellőztetett brutális pénzügyi megszorító csomagot, valamint belerángatnák az országot az ukrán-orosz háborúba. Majd a választási győzelem után is föl kell tennünk a kérdést, a nemzeti-polgári oldal részéről mi is a mélyebb értelme, a magasabb rendű célja a választás megnyerésének? Mi is az a cél, hogy a Fidesz–KDNP győzelmével egész Magyarország, minden magyar ember nyer? Arról döntünk tehát, hogy nem akarunk olyan országban élni, ahol Brüsszel zsarolja és ugráltatja a neki pitiző bábkormányt, és közben mi, magyarok fizetjük az élősködő és randalírozó migránsok tízezrei eltartásának árát. Arról döntünk tehát, hogy nem akarunk egy olyan országban élni, ahol a magyar emberek pénzét egy pusztító háború finanszírozására fordítják. Arról döntünk tehát, hogy nem akarunk egy olyan országban élni, ahol az ellenzék pénzügyi szakértője szimbolikusan kifent késnek nevezheti a tervezett lakossági megszorító pénzügyi intézkedéseket, és ólban lévő, levágásra váró malacnak csúfolja a nemzet polgárait! („Ha fenik a kést, a malacnak az ólban azért nem kell megmondani azt, hogy mi jön…”)
Mi, magyarok már idáig is egyértelművé tettük, hogy nem szeretjük, ha a nemzet sorsát birodalmi helytartók akarják intézni helyettünk. 2026 tavaszán újra egy fenyegető birodalomnak és helytartó várományosainak mutatunk utat. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy útjában álltunk és állunk továbbra is egy tervnek, amely fel akarja számolni a nemzeteket, és kevert népességű Európát akar létrehozni. Útjában álltunk és állunk továbbra is egy pénzügyi és politikai birodalomnak, amely tűzön-vízen keresztül az ukrán-orosz háborúba akarja belerángatni az Uniót, így nemzetünket is, bármi is legyen az ára. Ki kell mondanunk világosan és érthetően, ezeknek a terveknek végrehajtása érdekében egész Európában el akarják takarítani az útból a nemzeti érdekeket képviselő kormányokat. A brüsszeli vezetők már úgy viselkednek, mint egykoron a kommunista agitátorok. Ördögi és rafinált módszereikkel, jogszabálynak csúfolt rendelkezésekbe csomagolva akarják meghatározni, hogy mit tegyünk, mit mondjunk, mit gondoljunk, sőt hogy minek tartsuk magunkat.
Ezeknek a leples bitangoknak a valódi célja nem más, mint a posztkeresztény és posztnemzeti korszak megvalósítása. Egy olyan világba akarnak kényszeríteni bennünket, amelyben a szuverén nemzetállamokat és a nemzetek akaratát maga alá gyűrő világkormányzás zajlik. Abban a világban burjánzik a kender és a gender, ott nincs helye a keresztény hitnek, a családok feleslegesek, a nemzetek is elavultak. Annak a világnak a vezetőit egyedül a klánszolidaritás tartja össze, és egyetlen vezérlőelv uralja kormányzásukat, az ateista szélsőliberális dogmák. Nekünk azonban a családunk és a keresztény hazánk az első. Arra lehet most számítani, hogy a többszörösen bukott ellenzék Brüsszel uszító politikájának hergelése nyomán minden megtesz majd azért, hogy ne veszítse el a 2026-as választásokat. Várható, hogy még tovább fokozzák a minden téren megnyilvánuló agresszív politikájukat, amelybe választási vereségük esetén még egy erőszakos hatalomátvételi kísérlet is belefér. Gyűlöletaktivistáik minden eszközt be fognak vetni, hogy a karácsonyi ünnepi hangulat helyett a kormány elleni hisztéria uralja el az utcát és a közhangulatot. Már korábban is azt hirdették, hogy mellőzni kell mindenféle morális megfontolást. Amikor az aktivista cselekszik, a hazugság, a megtévesztés, az erőszak teljesen legitim eszközei ennek a baloldali ellenzéknek.
Ezért aztán az ellenzéki pártoknak az lesz a kényszersorsuk, hogy soha ne kormányozzanak, nemzetellenes politikájukkal kizárják magukat a kormányváltás lehetőségéből. Eltartó gazdáikhoz fűződő folytonos igazodási kényszerük miatt képtelenek saját önálló politikai sorsot választani és azt megvalósítani. Újból bebizonyosodik, hogy minden politikai erő közül egyedül csak a polgári, nemzeti, keresztény értékeket valló pártszövetség áll szilárd szellemi alapokon. Az elmúlt évezred megtartó és szabadságot biztosító szellemi fundamentumai mindig nemzetiek voltak. Ebben az értékelvűségben áll a nemzetünk méltósága, amelyből nem engedünk egy jótányit sem!