Károgók

Sokan vannak, s nem fogynak. Olyanok, mint Arany János gyönyörű versében, a Vörös Rébékben a varjak, a károgómadarak. Akik természetesen emberek, olyan emberek, akik mindenféle hamisságot állítanak embertársaikról, csak mert irigyek, és a másik vesztét óhajtják. Ezért aztán miattuk robbannak ki háborúságok, házi perpatvarok, mert ők a felbújtók, a mindent szántszándékkal elrontani akarók, kiknek „tevékenysége” folytán „Háborúság, házi patvar / Attól kezdve van elég; De nem hallik a szomszédba: Pörge Dani tűri még, A bölcső is ott van már: Künn egy varjú mondja: kár! Hess, madár[KK1] !”

A károgó madarakat nem könnyű elkergetni. Mostanság sem. Olvasom a Kapu Tibor űrhajósunkkal készített kitűnő interjúban /Mandiner/, hogy az űrutazását illetően közéletünkben előkerültek a kritikus hangok is az űrbéli küldetésről. Az úgynevezett kommentek. Olyanokat irkáltak például, hogy ugyan miből futotta erre a küldetésre nekünk, valamint vajon mikor térül ez meg a családoknak, és így tovább. Az internet számos, hozzá nem értő és felelősséggel senkinek nem tartozó kommentelőinek rosszindulatához már hozzászokhattak a kommentek olvasói, ahhoz persze nehéz hozzászokni, hogy az „éterbe” mindenféle ostobaságot, gyűlölködést és hozzá nem értést meg lehet jeleníteni. Következmények nélkül. Mi, földön járó magyarok mondhatni, már hozzászoktunk a károgásokhoz, kis túlzással másból sem áll az életünk, mint a remek teljesítményeinket állandóan degradálni igyekvők károgásából. Azt azért magam nem gondoltam, hogy még egy tudományos szempontból ritka szép sikert is megpróbálnak majd támadni. Megpróbálták. Károgtak egy nekik tetszőt, aztán – bár senki sem merte mondani nekik, hogy „Hess madár!” – mégis hazamentek. Azok, akik nem olvasták az ifjú űrhajósunkkal készített interjút, idézem Kapu Tibor pár mondatát: „Azt vettem észre, hogy akármennyi károgó van is a világhálón és a kommentekben, azok, akik támogatják ezt a programot, és büszkék rám, jóval többen vannak. …érdekes az is, hogy a pozitív dolgokat úgy közlik az emberek, hogy más ne lássa, amikor viszont negatívan nyilvánulnak meg, azt nyilvános fórumon teszik. De szerencsére sokkal több a pozitív hang, és ez rendkívül jó érzés, hatalmas örömmel és büszkeséggel tölt el.” Eddig az idézet, s hadd tegyem hozzá, hogy minket is, akik „földhözragadt” emberek vagyunk, büszkeséggel tölt el honfitársaink sikere, legyen az a világűrhöz, vagy a Föld nevű bolygóhoz kapcsolható.

Mégis azt gondolom, a fentebb idézett mondatai Kapu Tibornak szomorúak.

Mert hiába állapítjuk meg, hogy megható, mennyi ember örül a sikerének, az a kijelentése, azaz megállapítása, miszerint: „Érdekes az is, hogy a pozitív dolgokat úgy közlik az emberek, hogy más ne lássa, amikor viszont negatívan nyilvánulnak meg, azt nyilvános fórumon teszik” – pszichológusért kiált. Az irigység, a rosszindulat természetrajzát idézi, s az örökös károgók jelleméről ad tudósítást.

Nekünk, magyaroknak bizony sok jutott a károgókból. Ezeknek azt üzente Kapu Tibor, hogy „Akármennyi károgó van a világhálón és a kommentekben, azok, akik támogatják a programot és büszkék rám, jóval többen vannak.” Reméljük és hisszük is, hogy így van. Mindenesetre a vele való beszélgetésből kiderült az is, hogy az úgynevezett „kommentekben” kapta a legtöbb rosszindulatú megjegyzést, feltételezést. Tehát tudják, az olyan online felületen, ahol anonim, módon, azaz névtelenül lehet mindenkit káromolni, gyalázni, okoskodni. Meg is tették és teszik ezt az örökös károgók. Azok, akiknek a net felülete, a kommentek jelentik irigységük és rosszindulatuk kiélésének terepét. Sajnálom, hogy egy nagyszerű tudományos eredmény – azaz a világháló létrehozása – sokakból a rosszat hozta és hozza elő. Olykor a nagyon rosszat. Pszichológusok sokat tudnának káros hatásairól beszélni, meg is teszik, ám azt nemigen látjuk, hogy szavaik termékeny talajra hullanának. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de sokak tapasztalatából állítom, hogy nagy a baj. A „mindent digitalizálok” elgondolás még nem jutott el odáig, hogy a társadalom normálisabb tagjai megérezzék és elkezdjenek tiltakozni az ellen, hogy micsoda kiszolgáltatottságot jelent létünket illetően. Egy kiváló tudományos találmány, a világháló ellenségünkké lett. Pénzügyi viszonyainkat ellenőrzik, akár telefonbeszélgetéseinket is „aktába írhatják”, pénzköltéseinket számontarthatják, s a „kommentekben” pedig minden rossz tulajdonságukat kiélhetik bizonyos emberek. Következmények nélkül. És akkor még nem is szóltunk a gyermekek iskolai mobilhasználatának káros következményeiről. Egy biztos: azt akarják elérni, belénk sulykolni, hogy a net, a mobiltelefon, a digitalizálás nélkül nincs élet. Pedig van. Eddig is volt, reméljük lesz is. Persze károgók is mindig lesznek.

Pörge Dani Arany János gyönyörű versében, a Vörös Rébékben szól a károgókról. A vége: Hess, madár! Érti, aki akarja.

[KK1]