Kell-e írni?

A szakmailag nehezen megkérdőjelezhető vizsgálódás eredménye szerint a legendás PISA-módszer hívei által istenített finn iskolarendszer sok sebből vérzik. Konkrétan: nyelvrokonaink deákjai gyakorlatilag már nem tanulják a kézírást (amúgy a norvégok is alig) marad a kütyü, a lebutított, múlt nélküli virtuális világ, a modern számítógépes pötyögés. Igen ám, de – a viking tudósok szerint – ez az emlékezés rovására megy, a memória gyengül, marad a pillanatnyi tudás. Nem tudok, és nem is akarok szabadulni attól a párhuzamtól, hogy honi „haladóink” szerint nem munkaalapú, hanem úgymond tudásalapú oktatás kell. Elvégre minek írni, olvasni, minek memorizálni, történelmi múltunkat megtanulni, nagy íróinkat lapozgatni – hisz’ ott a digitalizálás, a Google, a Facebook? Persze. Így lehet(ne) kinevelni egy olyan univerzalizált ifjúságot, amely ne tudja ki volt Wass Albert, „s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály”.