2017

Akkor, amikor Matolcsy György jegybankelnök az óévben s azt megelőzően négyszázalékos gazdasági növekedést vizionált belátható idő belül, a közgazdászszakmából sokan „visszakérdeztek”: miért nem öt- vagy hatszázalékos bővülést vetít nekünk az MNB vezetője? Hát nem teljesen mindegy, hogy mekkorát álmodik a nyomor? Azóta is halljuk egyfolytában: olyannyira gyenge a magyar gazdaság teljesítőképessége, hogyha nem lennének itt a multik és az EU – mármint az uniós források –, semmi sem nőne az ugaron.

Úgy tűnik, a vágyálom, a csoda nagyon is összejöhet 2017-re.

Egyébként szó sincs itt semmiféle csodáról, pusztán arról: beérnek a kormányzati és jegybanki intézkedések gyümölcsei.

A kormány és a jegybank alapvetően arra alapozza előrejelzését, hogy az adók és a járulékok csökkennek, növekednek a bérek, s ezáltal a háztartások fogyasztása emelkedik. És a sokak számára „misztifikált” GDP-ből utóbbi, valamint a munkaerőpiaci helyzet javulása az, amely megfogható tényező lehet – 2017-ben.

Hogy a magyar ugaron elkezdett nőni a fű, a többi között alátámasztják a lakás- és irodaépítések, valamint a piaci szolgáltatásokba irányuló befektetések. Mind-mind a belföldi fogyasztásnak tulajdonítható, miután ezeken a területeken az elmúlt egy évtizedben alig forgott pénz. Momentán az ingatlanpiacon az tapasztalható, hogy a lakásár-emelkedés és az áfacsökkentés miatt már megéri építeni, az irodapiacon pedig elfogytak az üres irodák. Hitte volna ezt bárki is egy éve?

Eközben a családok vagyona a 2008–2009-es válság előtti szintnél már magasabb, az adósságok a helyükre billentek: talán ezért sem lehet a plázákban parkolót találni, az éttermekben helyet foglalni, s befizetni egy welness-hétvégére. Tudom, ez csak egy metszete az országnak, de aki állandóan a szegénységről papol, nézzen át a túloldalra is. Volt-e olyan szeglete hazánknak szilveszter éjjelén, ahol órákon át nem az egymás ingatlanából áradó tűzijátékot nézte volna a honpolgár? Mindenesetre a statisztikát alátámasztják az üzletekben érzett benyomások: ingatlan, autó, tartós fogyasztási cikk és bútor iránt is egyre nagyobb a kereslet.

Elfogadom, hogy az ország hátrányosabb helyzetű térségeiben nincs munkaerőhiány, azonban általánosságban elmondható: jelenleg rekordalacsony a munkanélküliség, ehhez megindul a béremelkedés. Egyre jobban szűkülnek a szabad munkaerő-kapacitások, így a piac elkezdte felhajtani a béreket, és az állami szektorban is jelentős fizetésemelés történt.

Ha pedig még kérdőjelek bukkannak fel bennünk, az úgynevezett reálgazdaság is szép választ adhat arra, hogy miért nőhet kétszer akkora ütemben a gazdaság, mint amekkora tavaly volt. Termelési oldalról nézve, számos nagy járműipari fejlesztés beindulhat, a hazai kis- és közepes vállalkozások beruházási kedvének pedig pénzügyi hátteret adhat a költségvetési mozgástér, valamint az európai uniós támogatások.
Bár lehet riogatni Trump elképzeléseivel, mégis úgy tűnik, az idén a világgazdaságban és fő kereskedelmi partnerünknél, az eurózónában is pörgés jöhet az elmúlt évek tétlenkedése után.

Summa summarum: ha minden jól megy – kockázatok mindig vannak –, olyat produkálhat az idén a gazdaság, mint amilyet tíz éve nem láttunk, és a kimutatások szerint a rendszerváltás óta összesen hat olyan esztendő volt, amikor a gyarapodás elérte a négy százalékot. Csodák nincsenek: egy újabb növekedési ciklus szakaszába léphet az idén Magyarország, és ezzel az általunk megkérdezett elemzők is egyetértenek.

Arra a felvetésre pedig, hogy mennyire hozza a tankönyvi receptet a magyar gazdaság, érdemes rápillantani a költségvetési és a monetáris folyamatokra. A büdzsé – más uniós tagállamokhoz hasonlítva – feszes, a jegybank pedig továbbra is laza politikát ígér, alacsony kamatokkal.
Helyreállt az egyensúly: ez sem akármilyen mutatvány Magyarországon.