Vélemény és vita
2017
Álláspont. Alighanem a bérfelzárkóztatás és az adócsökkentés témaköre lesz a legnagyobb csodafegyvere a kormánynak.
Jobb memóriájú olvasóink talán emlékeznek rá, hogy a 2010-ben hivatalba lépett második Orbán-kormány, valamint a 2014-ben újból választói felhatalmazást kapott harmadik Orbán-kormány legnagyobb gazdaságpolitikai „bűne” a kiszámíthatatlanság volt. Gyakran kapott az üzleti világtól is „tervezhetetlen” bélyeget a kabinet az elmúlt években, mire fel megalkották a „korai” költségvetést. Csakúgy mint tavaly, az idén is már az Országgyűlés tavaszi ülésszakán szavazhatnak a képviselők a következő évi büdzséről. Pont azért, hogy a választópolgárok és háztartások, valamint a gazdasági élet szereplői, de még az állam is előre tudjon számolni a lehetséges folyamatokkal.
Márpedig, ha a korábbiakkal szemben fél esztendővel hamarabb ismerik az érintettek – kvázi az egész ország, valamint a külföldi befektetők és az Európai Unió is – a költségvetés fő számait, a támogatások mértékét, az adókulcsokat, továbbá azt, hogy mekkora ütemű gazdasági növekedéssel számol a kormány, és milyen szintre „lövi” be az euróval szembeni forintárfolyamot, mindenki tudja, mivel kalkuláljon.
Talán sokak számára ismert, hogy a magyar gazdaság karakteres különlegessége, hogy hatalmas mértékben függ külső kereskedelmi, pénzügyi tényezőktől. Külkereskedelmi áruforgalmunk mellett – ha egyre kisebb mértékben is – rá vagyunk kényszerülve az ugyancsak külső finanszírozók kénye-kedvére is. Lásd: amennyiben a hitelminősítők visszahelyeznek bennünket a befektetői kategóriába, minimum százmilliárd forinttal azonnal javul a pénzügyi helyzetünk.
Vagyis, amikor baloldali és liberális barátaink felhozzák a korai büdzsével kapcsolatos aggályaikat, érdemes őket arra inteni, hogy pont hazánk pénz- és tőkevonzó képességének megőrzése a cél.
De nem pusztán a makrogazdasági pálya meghatározása szempontjából jó, hogy az adótörvények ilyen hamar meghirdetésre kerülnek, hanem azért is, mert emellett a falvak, városok, minisztériumok számára is előnyös a központi gazdálkodási keret meghatározása, hiszen hamarabb készíthetik el a jövő évi költségvetésüket a fenti szereplők is.
Még jobb memóriájú olvasóink arra is emlékezhetnek, nem pusztán a korai költségvetés sajátja a polgári kormánynak, hanem a kétéves is. Az első Orbán-kormány 2001-ben készített már ilyet, s az akkori ellenzéki aggodalmak ellenére nem „szállt el”. Bezzeg az utána következő 2002–2010-es „dicsőséges”, kozmetikázással kiegyenlített költségvetések, mikor is Brüsszel eljárás indított ellenünk a túlzottan magas államháztartási hiány miatt – de most nem ragozzuk, hiszen a történetet mindannyian ismerjük.
A lényeg persze valahol abban rejlik, hogy az éves költségvetés mellett néhány éves keretdöntések is szülessenek a fontosabb pénzügyi és költségvetés-politikai számokról – hogy ez összejön-e a 2017-es büdzsében, hamarosan kiderül, hiszen április végén a parlament előtt lesz a dokumentum.
Addig érjük be a miniszteri kijelentésekkel.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter közölte, hogy jövőre is csökkennek az adók, Balog Zoltán, az emberei erőforrások minisztere pedig azt erősítette meg, hogy folytatják a bérfelzárkóztatást az egészségügyben és az oktatásban.
Helyes, az ugyanis nem lehet, hogy a gazdasági növekedés ellenére az évtizedek óta neuralgikus problémát okozó ágazatokban napi, megélhetési gondjai legyenek a dolgozóknak.
Hosszabb távon az sem kívánatos, hogy százezrek dolgozzanak a Lajtán túl, miután a képzett munkaerőnek itthon szükséges termelnie, nem pedig az osztrák vagy német gazdaságot gyarapítania.
Alighanem a bérfelzárkóztatás és az adócsökkentés témaköre lesz a legnagyobb csodafegyvere a kormánynak. Amennyiben a tervek megvalósulnak, ki tudunk lépni az „olcsó ország” rámájából. Halkan jegyzem meg, hogy ez közgazdasági megközelítésből egyébként pozitívum, hiszen árak és bérek terén versenyképesek vagyunk.
Akárhogyan is, de tényleg fura kimondani 2016 tavaszán, hogy már 2017-tel számolunk.
Érthető, hogy a kormány politikai ellenfelei úgy irtóznak tőle, mint az ördög a tömjénfüsttől.
Stabilitást sugall.
Márpedig, ha a korábbiakkal szemben fél esztendővel hamarabb ismerik az érintettek – kvázi az egész ország, valamint a külföldi befektetők és az Európai Unió is – a költségvetés fő számait, a támogatások mértékét, az adókulcsokat, továbbá azt, hogy mekkora ütemű gazdasági növekedéssel számol a kormány, és milyen szintre „lövi” be az euróval szembeni forintárfolyamot, mindenki tudja, mivel kalkuláljon.
Talán sokak számára ismert, hogy a magyar gazdaság karakteres különlegessége, hogy hatalmas mértékben függ külső kereskedelmi, pénzügyi tényezőktől. Külkereskedelmi áruforgalmunk mellett – ha egyre kisebb mértékben is – rá vagyunk kényszerülve az ugyancsak külső finanszírozók kénye-kedvére is. Lásd: amennyiben a hitelminősítők visszahelyeznek bennünket a befektetői kategóriába, minimum százmilliárd forinttal azonnal javul a pénzügyi helyzetünk.
Vagyis, amikor baloldali és liberális barátaink felhozzák a korai büdzsével kapcsolatos aggályaikat, érdemes őket arra inteni, hogy pont hazánk pénz- és tőkevonzó képességének megőrzése a cél.
De nem pusztán a makrogazdasági pálya meghatározása szempontjából jó, hogy az adótörvények ilyen hamar meghirdetésre kerülnek, hanem azért is, mert emellett a falvak, városok, minisztériumok számára is előnyös a központi gazdálkodási keret meghatározása, hiszen hamarabb készíthetik el a jövő évi költségvetésüket a fenti szereplők is.
Még jobb memóriájú olvasóink arra is emlékezhetnek, nem pusztán a korai költségvetés sajátja a polgári kormánynak, hanem a kétéves is. Az első Orbán-kormány 2001-ben készített már ilyet, s az akkori ellenzéki aggodalmak ellenére nem „szállt el”. Bezzeg az utána következő 2002–2010-es „dicsőséges”, kozmetikázással kiegyenlített költségvetések, mikor is Brüsszel eljárás indított ellenünk a túlzottan magas államháztartási hiány miatt – de most nem ragozzuk, hiszen a történetet mindannyian ismerjük.
A lényeg persze valahol abban rejlik, hogy az éves költségvetés mellett néhány éves keretdöntések is szülessenek a fontosabb pénzügyi és költségvetés-politikai számokról – hogy ez összejön-e a 2017-es büdzsében, hamarosan kiderül, hiszen április végén a parlament előtt lesz a dokumentum.
Addig érjük be a miniszteri kijelentésekkel.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter közölte, hogy jövőre is csökkennek az adók, Balog Zoltán, az emberei erőforrások minisztere pedig azt erősítette meg, hogy folytatják a bérfelzárkóztatást az egészségügyben és az oktatásban.
Helyes, az ugyanis nem lehet, hogy a gazdasági növekedés ellenére az évtizedek óta neuralgikus problémát okozó ágazatokban napi, megélhetési gondjai legyenek a dolgozóknak.
Hosszabb távon az sem kívánatos, hogy százezrek dolgozzanak a Lajtán túl, miután a képzett munkaerőnek itthon szükséges termelnie, nem pedig az osztrák vagy német gazdaságot gyarapítania.
Alighanem a bérfelzárkóztatás és az adócsökkentés témaköre lesz a legnagyobb csodafegyvere a kormánynak. Amennyiben a tervek megvalósulnak, ki tudunk lépni az „olcsó ország” rámájából. Halkan jegyzem meg, hogy ez közgazdasági megközelítésből egyébként pozitívum, hiszen árak és bérek terén versenyképesek vagyunk.
Akárhogyan is, de tényleg fura kimondani 2016 tavaszán, hogy már 2017-tel számolunk.
Érthető, hogy a kormány politikai ellenfelei úgy irtóznak tőle, mint az ördög a tömjénfüsttől.
Stabilitást sugall.