Szajlai Csaba

Vélemény és vita

2016

Álláspont. A következő kormányülésen nyújtja be Varga Mihály a 2016-os büdzsé koncepcióját.

Miközben a jól értesültek már elsiratták az előre hozott költségvetés tervét, addig Orbán Viktor miniszterelnök tegnap közölte, hogy a következő kormányülésen nyújtja be Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a 2016-os büdzsé koncepcióját.

Bár hetek óta a brókerbotránnyal kapcsolatos információk határozzák meg a nagypolitika légkörét, érdemes ezen túltekinteni. Rendszerszinten ugyanis korántsem akkora a baj, mint azt sokan feltételezik. Hogy ne áruljunk zsákbamacskát: a magyar bankrendszer működése a legutóbb felfedett szabálytalanságok ellenére stabil, hiszen több mint huszonhatezermilliárd forintnyi tőkét kezel, és a brókerbotrányok kapcsán kibukott tételek ennek a töredékét érintik. Fölösleges volt tehát korábban pénzügyi krachot jósolni, jogi zűröket emlegetni, miután – rendszerszinten legalábbis – sem az intézményi, sem a lakossági befektetőknek nincs okuk az aggodalomra. Egyfelől a rendszer képes a hibákat korrigálni, ha nem, akkor pedig a parlamentnek kell még szigorúbb szabályokat alkotnia. Úgy tűnik, így lesz.

Visszatérve a 2016-os költségvetési tervekre, a jelek szerint a kormányt egy dolog nagyon hajtja: a hitelminősítői feljavítás lehetősége, vagyis a magyar államadósság-besorolás befektetésre ajánlott kategóriába vitele. Piaci vélekedések szerint erre esélyünk akkor van, ha dinamikus a gazdasági növekedés, valamint fegyelmezett a költségvetés, és csökken az adósságráta, az államadósságon belül pedig mérséklődik hazánk devizakitettsége.

Ha a jelenlegi helyzetet áttekintjük, azt láthatjuk, hogy erre az évre a szakértők három százalék feletti gazdasági bővülést jósolnak, amely európai viszonylatban olyan szép szám, mint a tavalyi 3,6 százalékos éves nemzetgazdasági gyarapodási ütem volt. Az államháztartás első háromhavi összesített hiánya, amely jóval diszkrétebb a tavaly ilyenkor mért deficitnél, pedig arra enged következtetni, hogy akár a kétszázalékos GDP-arányos államháztartási hiány is összejöhet 2015-ben. Amennyiben pedig nő a gazdaság és alacsony a költségvetési hiány, továbbá erősebb a forint árfolyama is, akkor az adósságráta csökkentésére is mérget vehetünk. Vagyis a kormány imponáló makrogazdasági pályát tud felmutatni: a hangsúly azonban nem pusztán a 2016-as büdzsé sarokszámain lesz, hanem azon is, hogy a hónap végéig benyújtandó konvergenciaprogram milyen pályát rajzol fel a magyar gazdaságra 2018-ig.

A 2015-ös bázisból kiindulva, amennyiben nem lesz világgazdasági turbulencia, a 2016-os gazdasági kilátásokat sem kell majd siratni. Egyfelől az európai gazdasági helyzet folyamatosan javul, másfelől a hazai, klasszikusan nagy húzóágazatok mellett a magánfogyasztás is egyre inkább serkentőerő lehet. Ahhoz viszont, hogy a növekedés tudja tartani a tempót, rengeteg beruházás kell.

Azonban a befektetésre ajánlott magyar kategóriához hosszan tartó kiegyezésre is szükség van a bankszektorral. Talán éppen ezért hangsúlyozta tegnap Orbán Viktor a bankadó kérdésében, hogy februárban az EBRD-vel arról állapodtunk meg, hogy „a bankok többet hiteleznek, ha csökkentjük a bankadót”. Márpedig ezt a klauzulát az érintettek nem felejtik el.

A felsoroltak után a kérdés jogos: mit érez ebből a kisember? Mármint a háromszázalékos vagy afölötti gazdasági növekedésből, valamint a hitelminősítői javításból.

Egyrészt, ha tartósan nő egy ország gazdasági kibocsátása a „jólét lecsorog”: bárki, bátran megkérdezheti erről azon ismerőseit, akik nem hisznek az unortodox gazdaságpolitikában, hanem vállalják a szabadpiaci mechanizmusok elvét. Másrészt a KSH friss számai már kezdik visszaigazolni, hogy egyre többet fogyasztunk és költünk, valamint lendületbe jött az ingatlanpiac is. A befektetési kategóriának pedig azért van nagy jelentősége, mert a magyar adósságot amerikai alapok is finanszírozzák, és nem mindegy, ezt milyen árazás mellett teszik, vagy tehetik-e. Higgyék el, bóvliban minden drágább.

Arra a kérdésre pedig, hogy egy „idő előtti” költségvetési terv – a későbbiekben – többszöri módosításokkal járna, pusztán annyit lehet válaszolni: minden a koncepció komolyságától függ.

De Magyarország, és ez tényleg így van, ha valamiben, akkor a költségvetési hiány lefaragásában kiválóan teljesít.