A villany leoltása után az ablaktalan helyiség szinte azonnal sötétségbe borul. A fényforrás által korábban kibocsátott fotonokat a falak, a bútorok és a többi tárgy elnyelik, miközben energiájukat átadják a környezetüknek.
Egy villanykörtében nincs eltárolt fény, amíg be van kapcsolva, a sugárzás folyamatosan áramlik a helyiségbe. A hagyományos izzólámpákban a fényforrás maga a forró izzószál. Az áramkör megszakításakor az izzószál nem kap több hőt, fokozatosan lehűl, a kibocsátott fény pedig elhalványul.
A kisugárzott fotonok mindaddig terjednek a térben, amíg valamilyen felülettel nem találkoznak. Ekkor vagy visszaverődnek, és tovább haladnak más irányba, vagy elnyelődnek az anyagban. Ezek az ismétlődő visszaverődések és elnyelődések rendkívül gyorsan zajlanak le, jóval meghaladva az emberi szem érzékelési képességét: a fény sebessége vákuumban 299 792 458 m/s, és levegőben is csupán elhanyagolható mértékben lassabb ennél.
A látás alapját éppen a tárgyakról visszavert fény adja, ez teszi lehetővé a körülöttünk lévő formák és felületek megkülönböztetését. Bár a fotonokat gyakran apró részecskékként írják le, ez csupán szemléltető leegyszerűsítés, hiszen a fény hullámtulajdonságokkal is rendelkezik.
Egy adott felület színét az dönti el, hogy a látható spektrum mely hullámhosszait veri vissza, és melyeket nyeli el. Fehér megvilágítás mellett például egy piros golyó túlnyomórészt a vörös fényt veri vissza. Az elnyelt sugárzás energiája közvetlenül növeli az anyag belső energiáját, ami enyhe felmelegedést eredményez.
A látható fény megszűnése ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a szobában egyáltalán ne maradna elektromágneses sugárzás. Szobahőmérsékleten a falak és a berendezési tárgyak folyamatosan infravörös sugárzást bocsátanak ki, amely az emberi szem számára láthatatlan. Ez a folyamat a lámpa működése közben és a lekapcsolása után is egyaránt zajlik, így a fény energiája valójában megmarad, még akkor is, ha a szoba az emberi érzékelés számára teljesen sötétnek látszik – írta az IFLScience.
