Egy úttörő genetikai kutatás rántotta le a leplet a Föld legidősebb szárazföldi élőlénye, Jonathan az óriásteknős matuzsálemi korának titkáról. A szakemberek várakozásai szerint az új tudományos felismerések a jövőben érdemben hozzájárulhatnak az emberi szervezet életkorral összefüggő sejtszintű hanyatlását lassító terápiás eljárások kifejlesztéséhez.
A becslések alapján mintegy 194 esztendős Jonathan egy aldabrai óriásteknős – az Indiai-óceánban található Seychelle-szigetekről származó faj képviselője –, amely életének döntő részét a távoli, brit tengerentúli területnek számító dél-atlanti St. Helena szigetén töltötte. Az óriásteknősök köztudottan a bolygó leghosszabb életű szárazföldi állatai közé tartoznak, s a feljegyzések szerint rendszeresen megérik a százéves kort. Ugyanakkor a 200. születésnapjához közeledő Jonathan még ebben a rendkívüli közösségben is egészen szélsőséges, egyedülálló példának számít.
E különleges hüllők hosszú élettartamára az adhat tudományos magyarázatot, hogy életfolyamataik még genetikai szinten is rendkívül lassú tempóban zajlanak – derül ki a Science Advances szakfolyóiratban publikált friss tanulmányból.
„Mindig is az volt a feltételezés, hogy az anyagcseréjük sebessége nagyon alacsony a miénkhez képest” – mutatott rá Justin Gerlach, a tanulmány társszerzője, a Cambridge-i Egyetem biológusa. „Ez azt jelenti, hogy a sejtekben zajló folyamatok lassabbak, így kevesebb kémiai reakció zajlik le, és így kisebb a sejtek és a DNS károsodása.”
Gerlach és kutatótársai Jonathan teljes genomjának, valamint a gének működését szabályozó epigenomjának alapos vizsgálatával ellenőrizték ezeket a hipotéziseket. A szakemberek 287 olyan génvariánst azonosítottak, amelyek közvetlenül összefüggésben állnak az állat sejtkárosodással szembeni védettségével.
„Vannak olyan génjei, amelyek különösen jók a DNS-javításban és a gyulladás csökkentésében” – fejtette ki Gerlach, kiemelve az öregedési folyamatokat lassító két legfontosabb biológiai mechanizmust.
A genetikai elemzések rámutatnak arra is, hogy Jonathan még előrehaladott korában is képes a megfelelő gének optimális szintű expressziójára. Ez a folyamat a legtöbb más élőlényben – beleértve az embert is – jóval korábbi életfázisban kezd leépülni.
„A sejtjeink rossz dolgokat kezdenek el művelni, és például rákos megbetegedéseket kapunk. De Jonathan még mindig egy sokkal fiatalabb állat genetikai kontrolljával rendelkezik” – tette hozzá a kutató. „Nem tudjuk, hogy ez azért van-e, mert kivételes, vagy valójában ezt teszik az óriásteknősök. De azt jelenti, hogy a testük sokkal edzettebb, mint amire a korukban számítanánk, összehasonlítva azzal, ami az emberekkel történne.”
Az állatvilág más fajairól, mint a bálnákról, cápákról és egyes kagylókról szintén ismert, hogy magas életkort érhetnek meg, ám a tudósok még keveset tudnak azokról a pontos molekuláris mechanizmusokról, amelyek az egyes fajok élettartamát meghatározzák – hangsúlyozta Joao Pedro de Magalhaes, a Birminghami Egyetem molekuláris biogerontológiai tanszékvezetője, aki nem vett részt a kutatásban. „Ha megértenénk, hogy egyes fajok miért élnek sokkal tovább, mint mások, az jelentős áttörést jelentene az öregedés és a hosszú élettartam megértésében, és potenciális alkalmazásokat kínálna az emberi egészségügyben” – emelte ki e-mailben.
A szívósság biológiai mintája
Jonathan pontos születési ideje ismeretlen. A szakemberek egy 1882-ben készült archív felvételből kiindulva állapították meg a korát, amelyen a hüllő már teljesen fejlett példányként látható St. Helena szigetén. Mivel az óriásteknősök 50 éves koruk körül érik el ezt a testméretet, a kutatók a 144 évvel ezelőtti fotó alapján 194 évre becsülik a korát.
Ezen elemzés alapján St. Helena kormányzója 2022-ben hivatalos születésnapot jelölt ki Jonathan számára: 1832. december 4-ét. Abban az időben Abraham Lincoln, Charles Darwin és Viktória királynő mind fiatalon éltek még.
Jonathan ugyanakkor ennél is idősebb lehet; Gerlach véleménye szerint akár a 200 évet is meghaladhatja a kora. Az állat St. Helenára kerülése annak köszönhető, hogy az 1800-as években az óriásteknősöket igazi „különcségnek” tekintették, s mint ilyen, értékes ajándéknak számítottak a gyarmati tisztviselők számára. Ez a sors megóvta őt attól a szörnyű végzettől, amely abban a korban sok társát utolérte: a felfedezőhajók legénysége gyakran élő élelemforrásként gyűjtötte be ezeket a lényeket.
„A hajók teknősöket gyűjtöttek a Seychelle-szigetekről, a Galápagos-szigetekről vagy Mauritiusról, és hónapokig a fedélzeten tarthatták őket anélkül, hogy etették vagy itatták volna őket” – magyarázta Gerlach. „Még mindig éltek és ehetők voltak. Ez egy szörnyű gyakorlat volt, amely hozzájárult a mauritiusi faj kihalásához.”
A mintegy 180 kilogrammos Jonathan a mai napig aktív, jóllehet szürkehályog miatt elvesztette a látását. A sziget kiemelt turisztikai látványossága, akiről az év elején egy áprilisi tréfa keretében tévesen azt terjesztették, hogy elpusztult, így St. Helena kormányának hivatalosan is meg kellett erősítenie, hogy a matuzsálem él és virul – írta meg a CNN.
