Az 1986-os atomkatasztrófa után az emberek eltűntek a területről, és a vadon fokozatosan visszahódította az elhagyott falvakat, erdőket és mocsarakat. A farkasok, szarvasok, jávorszarvasok, rókák és más nagyemlősök évtizedeken át viszonylag zavartalanul élhettek ezen a csaknem négyezer négyzetkilométeres területen. Egy friss kutatás azonban arra utal, hogy az orosz–ukrán háború még ezt a rendkívüli menedéket sem hagyta érintetlenül.
A Freiburgi Egyetem és nemzetközi partnerei kameracsapdák segítségével vizsgálták, hogyan változott meg az állatok viselkedése a 2022-es orosz megszállás idején. A kutatók a háború előtti, 2020–2021-es felvételeket hasonlították össze a megszállás első heteiben rögzített képekkel és videókkal. Közel kétezer felvétel alapján azt találták, hogy több nagyemlős faj – köztük az őz, a gímszarvas, a jávorszarvas és a vörös róka – jóval kevésbé volt aktív, különösen éjszaka.
A tudósok szerint az állatok valószínűleg a katonai járművek mozgására, a fegyverropogásra, a robbanásokra és az emberi jelenlét hirtelen növekedésére reagáltak. A csernobili ökoszisztéma egyik legfontosabb sajátossága éppen az volt, hogy az emberi zavarás évtizedekre minimálisra csökkent. A háború ezt az egyensúlyt bontotta meg: az állatok nem tűntek el a területről, de megváltoztatták napi aktivitásukat, és óvatosabban mozogtak.
A kutatás különlegessége, hogy ritkán adódik lehetőség egy folyamatban lévő fegyveres konfliktus ökológiai hatásainak közvetlen vizsgálatára. A kameracsapdák folyamatosan, emberi jelenlét nélkül figyelték az állatokat, így a kutatók pontosabban láthatták, hogyan reagálnak a vadon élő emlősök a hirtelen megváltozó környezetre. Az eredmények a Science folyóiratban jelentek meg.
Bár az orosz csapatok később elhagyták a térséget, a kutatók szerint a háború hosszabb távú következményei még nem ismertek. A területen aknák maradhattak hátra, nőtt a tűzveszély, és a természetvédelmi munka is nehezebbé vált. A tanulmány arra figyelmeztet, hogy a modern hadviselés nemcsak az embereket és az infrastruktúrát érinti, hanem a látszólag érintetlen ökoszisztémákat is.
Csernobil története így újabb paradoxonnal bővült. A nukleáris katasztrófa után a természet meglepő módon visszatért, és sok nagyemlős állománya megerősödött. Most azonban egy másik emberi katasztrófa, a háború mutatja meg, milyen érzékeny ez a különös vadon az emberi zavarásra. A kutatók szerint a jövőben a konfliktus sújtotta térségek természetvédelmére sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani, mert a fegyveres összecsapások hatása messze túlterjed az emberi veszteségeken, és a vadon élő állatok viselkedését, mozgását és végső soron az egész ökoszisztéma működését is befolyásolhatja
