A teraszos gazdálkodás, vagy teraszolás, egy olyan módszer, amelynek során a meredek lejtőket támfalak és talajmozgatás segítségével szántófölddé alakítják.
Ez a technológia függetlenül jelent meg Peruban, Japánban, Kínában, a Fülöp-szigeteken és más országokban az erózióra és a földcsuszamlásokra adott válaszként. A hegyoldalakon folytatott hagyományos gazdálkodás hatástalan: a heves esőzések elmossa a termőtalajt és a tápanyagokat, a növényzet hiánya pedig növeli a földcsuszamlások kockázatát.
Tudományos tanulmányok megerősítik a módszer hatékonyságát. Kanadában a teraszosítás 20-szorosára csökkentette az eróziót, Kínában pedig 90%-kal mérsékelte a tápanyagveszteséget és 21%-kal növelte a talaj nedvességtartalmát. Aszályos években Etiópiában a teraszokon a terméshozamok 33%-kal magasabbak voltak. A sík területek megtartják az esővizet, így a teraszosítás éghajlatbarát megoldás.
A módszer kulturális jelentőségét az UNESCO is elismerte: a Fülöp-szigeteki teraszokat Élő Kulturális Tájnak nyilvánították. A módszer azonban nem mentes a kihívásoktól: a teraszok létrehozása és fenntartása jelentős kézi munkát igényel, és a fiatalabb generáció a városokba költözik. Az elhagyatott teraszok gyorsan leromlanak, elveszítve termékeny talajukat. Továbbá a teraszok terjeszkedése veszélyezteti a meredek lejtőkön megmaradt vadonokat.
A háztulajdonosok azonban sikeresen használják a teraszolást kertekben és rekreációs területeken, így felesleges lejtők nélkül érnek el termést – írta a Gismeteo.
