Új kutatások mutathatnak rá Grand Canyon ősi eredetére

A Grand Canyon Amerika egyik legnépszerűbb természeti nevezetessége, amely évente több mint négymillió látogatót vonz. A kutatók azonban még mindig nem tudják pontosan, hogyan és mikor alakult ki a hatalmas szurdok – írja a Smithsonian magazine.

Egy április 16-án megjelent tanulmány új bizonyítékokat szolgáltat egy bizonyos elméletre, a régóta vitatott „tóátfolyás” hipotézisre. A tanulmány társszerzői szerint eredményeik alátámasztják azt az elképzelést, hogy az ősi Colorado folyó egy ősi tavat hozott létre Arizona északi részén körülbelül 6,6 millió évvel ezelőtt. Miután a tó megtelt, a víz nyugat felé ömlött a tájra, és a mai medrében haladt, eközben kivájva a Grand Canyont.

„Ez egy egyszerű, de erőteljes magyarázat arra, hogyan alakult ki a Colorado folyórendszer” – mondja Ryan Crow, a tanulmány társszerzője, az Egyesült Államok Földtani Főszolgálatának geológusa egy nyilatkozatban.

A tudósok erre a következtetésre úgy jutottak, hogy 19 homokkő mintát gyűjtöttek a Bidahochi-medencében, a Grand Canyontól keletre, Észak-Arizonában. A homokkő minták belsejében több ezer cirkonkristály rekedt, amelyeket a tudósok egy olyan technikával datáltak, amely az urán radioaktív bomlását ólommá méri.

A cirkonkristályok, amelyek hihetetlenül tartósak, egy folyó „ujjlenyomataként” működhetnek. Koruk meghatározásával és a bennük lévő nyomelemek azonosításával a tudósok meg tudják állapítani, hogy mikor és hol keletkeztek.

Amikor a tudósok összehasonlították a Bidahochi-medencéből származó cirkonkristályok összetételét és koreloszlását az ismert, korai Colorado folyó üledékeiből származókkal, szoros egyezést találtak. Ez a felfedezés arra utal, hogy a Bidahochi-medencében található homokkő egykor a Colorado folyó által lerakódott üledék volt. A kutatók további bizonyítékokat is találtak ennek az elméletnek az alátámasztására, beleértve a fokozott üledékfelhalmozódást, a karbonátos stroncium izotóp arányokat és a megkövesedett halakat.

Az adatok alapján azt gyanítják, hogy a proto-Colorado folyó a medencébe ömlött, és körülbelül 6,6 millió évvel ezelőtt létrehozta a Bidahochi-tavat, más néven Hopi-tavat. Több százezer év alatt a folyó fokozatosan feltöltötte a tavat, míg végül a vízszint annyira megemelkedett, hogy eltakarta a Kaibab-ív néven ismert geológiai képződményt. Innen a víz tovább kígyózott nyugat felé.

Más mechanizmusok, mint például a talajvíz áramlása vagy az erózió, szintén szerepet játszhattak. A kutatók azonban azt mondják, hogy eredményeik arra utalnak, hogy a tavak kiömlése volt az elsődleges módja annak, ahogyan a Colorado folyó a jelenlegi útján haladt és kivájta a Grand Canyont.

Továbbá, bár a Grand Canyon egyes részeit „részben más folyórendszerek vájhatták ki, a Colorado folyó kötötte össze őket” – mondta Crow.

Az új adatoktól eltekintve egyes tudósok továbbra is szkeptikusak a társszerzők értelmezésével kapcsolatban. Rebecca Flowers, a Colorado Boulder Egyetem geológusa szerint a társszerzők „ésszerű érvet hoznak fel amellett, hogy a tó átfolyása magyarázhatja az adatokat”. Megjegyzi azonban, hogy eredményeik nem zárnak ki teljesen más forgatókönyveket.

Karl Karlstrom, az Új-Mexikói Egyetem geológusa szerint a tanulmányban javasolt tóátterjedési következtetés kulcsfontosságú részletei még mindig nincsenek alátámasztva.

A Grand Canyon kialakulásának pontos módja még mindig vita tárgyát képezi. Az új eredmények azonban segíthetnek megoldani egy másik rejtélyt. A tudósok általánosságban egyetértenek abban, hogy a Colorado folyó nagyjából 11 millió évvel ezelőtt létezett Colorado nyugati részén, és körülbelül 5,6 millió évvel ezelőtt folyt ki a Grand Canyonból. Kérdés azonban, hogy hol folyt addig.

Ha nagyjából 6,6 millió évvel ezelőtt tavat hozott létre a Bidahochi-medencében, az segíthet megmagyarázni ezt a rejtélyt.