Egy új tudományos kutatás szerint az óír kecske genetikai kapcsolatban áll azokkal az állatokkal, amelyek mintegy 3000 évvel ezelőtt, a késő bronzkor idején éltek Írország területén. Az eredmények arra utalnak, hogy ez a ritka őshonos fajta megszakítás nélküli ír leszármazási vonalat képvisel, amely évezredekre nyúlik vissza, írta a Sience Daily.
A vizsgálatot a University College Dublin vezette a Queen's University Belfast kutatóival és nemzetközi partnerekkel együttműködésben. Az eredményeket a Journal of Archaeological Science közölte. A biomolekuláris és régészeti elemzés új megvilágításba helyezi Írország mezőgazdasági múltját, és alátámasztja az óír kecske megőrzésének fontosságát, mint az ősi földműves közösségek élő örökségét.
A legkorábbi kecskemaradványok Írországban
A kutatók az észak-írországi Haughey's Fort területén feltárt kecskecsontokat vizsgálták, amely egy i. e. 1100–900 közé datálható dombvár. Emellett a középkori Carrickfergus városából származó leleteket is elemeztek.
Radiokarbonos kormeghatározás, genetikai és fehérjevizsgálatok segítségével megerősítették, hogy a bronzkori példányok a valaha azonosított legkorábbi ír kecskemaradványok. Amikor az ősi állatok genetikai állományát összevetették a mai fajtákkal, a legközelebbi egyezést a ma is létező, kritikusan veszélyeztetett óír kecskénél találták.
A kutatók szerint a genetika, a proteomika és a régészet együttes alkalmazása lehetővé tette, hogy bepillantást nyerjenek több ezer évvel ezelőtt élt állatok világába – és kimutassák, hogy leszármazottaik ma is velünk élnek.
Hagyomány és identitás
Az óír kecske – ír nevén „an Gabhar Fiáin”, vagyis vadkecske – különleges helyet foglal el az ír folklórban. Ma kisebb, félig vadon élő csordákban maradt fenn. A vidéki élet és a szívósság jelképe volt: ellenálló természete, gyenge minőségű legelők hasznosítása és tápanyagban gazdag teje miatt a kisgazdaságok számára is fontos állatnak számított.
Az ír mitológiában a szarvasmarha dominál, a kecskék inkább helyi hagyományokban és ünnepekben jelennek meg. Az egyik legismertebb példa a Puck Fair, Írország egyik legrégebbi fesztiválja, amelyet minden év augusztusában rendeznek meg. A hagyomány szerint egy hegyekből befogott kecskét „Puck királlyá” koronáznak, aki három napon át a fesztivál jelképes uralkodója.
Genetikai folytonosság és aggasztó jelek
A vizsgálatok szerint a bronzkori és középkori ír kecskék genetikai állománya a legközelebb a mai óír kecskéhez áll. Ez arra utal, hogy a kecskepopulációk több mint három évezreden át viszonylagos folytonosságot mutattak a szigeten.
Ugyanakkor a modern állományban már a beltenyésztés jelei mutatkoznak. A középkori példányok genetikai változatossága jóval szélesebb volt, míg a mai populáció beszűkült génállománnyal rendelkezik. A kutatók szerint ez a közelmúltbeli egyedszám-csökkenés következménye, nem pedig történelmi sajátosság.
A szakemberek hangsúlyozzák: az óír kecske nem csupán egy ritka állatfajta, hanem Írország mezőgazdasági múltjának élő genetikai emlékezete. Megőrzése ezért nemcsak természetvédelmi, hanem kulturális szempontból is kiemelt jelentőségű.
