A tudósok felfedeztek egy eddig ismeretlen emberi érzékszervet

Mi ez a jelenség? A mechanizmus lényege, hogy a szemcsés anyagok, például a homok által továbbított mozgás és nyomás finom változásait érzékeli. Amikor a kezünket a felszín felett mozgatjuk, a szemcsék rejtett tárgyakba ütköznek, és kissé megváltoztatják pályájukat, vagy enyhe ellenállást fejtenek ki. Ezeket a mikroszkopikus zavarokat az ujjaink rendkívül érzékeny végződései érzékelik, még mielőtt fizikai érintkezésbe kerülnénk a tárggyal. Tizenkét ember vett részt a kísérletben, akiknek a feladata az volt, hogy érzékeljék a homokban elrejtett tárgyak jelenlétét. Az eredmények meglepőek voltak: a résztvevők nagy megbízhatósággal érzékelték, hogy valami van alatta. Érdekes módon az emberi kéz érzékenysége ebben a területen közel állt a laza anyagok érzékelésének elméleti fizikai határához. A kutatók úgy vélik, hogy egy ilyen tapintható „mező” akár több centiméterre is kiterjedhet a kéztől.

Ez az első alkalom, hogy az embereknél tanulmányozták a távoli tapintást, és ez megváltoztatja az élőlények, beleértve az embereket is, érzékelési világáról alkotott elképzelésünket – magyarázza Elisabetta Versace, a londoni Queen Mary Egyetem kutatója, számol be a focus.pl.

Emberek kontra robotok

A tudósok kíváncsisága tovább nőtt. Úgy döntöttek, hogy tesztelik, hogyan boldogulna a mesterséges intelligencia az újonnan felfedezett érzékszervünkkel. Érintésérzékelővel ellátott robotot építettek, amelyet fejlett LSTM algoritmussal, vagyis hosszú távú rövid távú memóriával „tanítottak”. Az összehasonlítás nem hagyott kétséget: az emberek 70,7%-os pontosságot értek el a becsült tartományban, míg a gép csak 40%-ot. Bár a robot elméletileg kicsit „tovább tudott nyúlni”, gyakran hibázott, és téves riasztásokat generált. Az emberi agy mesteri módon szűri ki a releváns jeleket a háttérzajból.

Az emberi kísérletek irányították a robot tanulási módszerét, a robot teljesítménye pedig új perspektívákat nyújtott az emberi adatok értelmezéséhez. Ez egy csodálatos példa arra, hogyan tudnak összefonódni a pszichológia, a robotika és a mesterséges intelligencia – teszi hozzá Lorenzo Jamone, a londoni Queen Mary Egyetem kutatója.

A régészettől a Marsig: hol lehet hasznos

Ennek a felfedezésnek széles körű alkalmazási lehetőségei vannak, például a régészek is használhatják, akik ahelyett, hogy kockáztatnák a leletek kiásását, finoman „beolvashatják” a területet a kezükkel vagy egy speciális eszközzel, és így károsodás nélkül megtalálhatják a történelmi leleteket. Mentési műveletek során az ebből a képességből ihletett rendszerek segítenének a összeomlott épületek vagy lavina által eltemetett területek biztonságosabb feltárásában, ahol minden perc számít.

A felfedezés lehetőségeket nyit meg olyan segítő eszközök és technológiák tervezésére, amelyek kiterjesztik az emberi tapintási érzékelést. Ezeket az ismereteket felhasználhatják olyan fejlett robotok fejlesztésére, amelyek kényes műveletekre képesek, például homokos vagy szemcsés terep, például a Mars talaja vagy az óceánfenék feltérképezésére – következtet Zhengqi Chen, a londoni Queen Mary Egyetem kutatója.

Ez csak a kezdet. A Mars-járók elképzelése, amelyek hihetetlen pontossággal kutatják a Vörös Bolygó felszínét, vagy a víz alatti robotok, amelyek feltérképezik a tengerfenéken rejtőző struktúrákat, már nem csak fantázia. De ezeknek az elképzeléseknek a megvalósítása természetesen időt, pénzt és további kutatást igényel.