A nagy fehér cápa fogai együtt változnak a ragadozóval

A vizsgálat kimutatta, hogy a fehér cápák fogai életük során alkalmazkodnak a zsákmány típusához. A fiatal példányok elsősorban halakkal és tintahalakkal táplálkoznak, ezért fogaik vékonyabbak, gyakran apró oldalsó kiemelkedésekkel, amelyek segítik a csúszós zsákmány megragadását. Amikor a cápa eléri a körülbelül háromméteres testhosszt, étrendje fokozatosan tengeri emlősökre, például fókákra vált, és ezzel párhuzamosan új típusú fogak kezdenek kinőni.

A kutatók közel száz fehércápa-állkapcsot elemeztek, és azt találták, hogy a felnőtt egyedek fogai szélesebbek, vastagabbak és jóval durvább, erőteljesebb fogazottsággal rendelkeznek. Ez lehetővé teszi számukra, hogy ne csak megragadják, hanem hatékonyan fel is tépjék a nagy testű zsákmányt, sőt akár csontokat is roncsoljanak. A tanulmány szerint a fogak formája még az egyes állkapcsokon belül is eltér: az elülső fogak inkább a szúrásra és rögzítésre, a hátsók pedig a hús szétvágására specializálódtak.

A kutatás arra is rámutatott, hogy a felső és az alsó állkapocs fogai eltérő szerepet töltenek be: az alsók elsősorban megragadják és tartják a prédát, míg a felsők ollószerűen darabolják fel. A szakértők szerint ez a „funkcionális munkamegosztás” is hozzájárul ahhoz, hogy a nagy fehér cápa évtizedeken át a tengeri tápláléklánc csúcsán maradjon.