Hangya-antibiotikum? A természet megint előbb tudta

A termeszvárnál hatalmas támadást indított a matabele hangyák serege, termeszhangyákra vadászva, szinte felrobbant a föld a csatmezőn. A fekete színű matabele hangyák oszlopa neki csapódott a vár bejáratának, mintha egy igazi katonai roham lenne. Aztán amikor a harc már csillapodott, megmutatkoznak a sebesült hangyatestek, hiányzó lábak, leszakadt termeszfejek. Egyre jobban lassulnak a sebesültek mozdulatai, ebben a pillanatban a legtöbb állatvilágbeli történet véget érne.

Csakhogy itt nem ér véget. A Matabele hangyák (Megaponera analis) a szubszaharai Afrikában élnek, és szinte „szakmunkásként” vadásznak a termeszekre. Rajtaütéseket szerveznek, oszlopban vonulnak fel, a portyákon több száz a dolgozók száma. A zsákmányuk viszont rendkívül veszélyes ellenség. A termeszkatonák harapnak, csonkítanak, néha még a fejük is rajta marad a támadón, mint egy élő bilincs.

A csavar az, hogy a kolónia erre nem vállrándítással reagál, hanem mentéssel. A 2017-es, lektorált kutatás szerint a sérült hangyák két illékony vegyületet (dimetil-diszulfid és dimetil-triszulfid) bocsátanak ki a mandibuláris mirigyükből és ez bekapcsolja a „ments ki” reflexet. A társak odamennek, felkapják a sérültet, és visszaviszik a bolyba. Ha a sérültnek egyedül kell hazajutnia, az esetek 32%-ában elpusztul; ha kimentik és viszik, a „hazafelé” halálozás gyakorlatilag megszűnik. A kutatók evolúciós modellje még azt is megbecsülte, hogy a mentés miatt a kolónia kb. 28,7%-kal nagyobb létszámú lehet hosszú távon.

Itt jön a második fordulat. A történet nem a „hazaszállításnál” ér véget, hanem a bolyban folytatódik. A friss sérüléseket a társak célzottan kezelik és a legújabb felfedezés szerint különbséget tesznek a tiszta seb és a fertőzött seb között. A 2023-as Nature Communications-tanulmány azt mutatta ki, hogy a fertőzés megváltoztatja a sérült hangya kutikuláris szénhidrogén-profilját (magyarán: „más szaga lesz”), ami valószínűleg diagnózisként működik a többieknél.

És a kezelés? Az nem puszta „nyalogatás”. A dolgozók a metapleurális mirigy váladékával kenik be a sebet. Ebben a váladékban a kutatók 112 kémiai komponenst és 41 fehérjét azonosítottak. Kiderült, hogy a célzott ellátás a fertőzött sebeknél kb. 90%-kal csökkentette a halálozást.

Két nézőpont szokott ilyenkor egymással szemben vetekedni. Az egyik a „mesés” olvasat, „hangyaorvosok”, „antibiotikumgyár”, „rovar-kórház” és tényleg nehéz nem így látni, amikor egy sebesültet hazacipelnek, majd célzottan kezelnek. A józan magyarázat viszont még érdekesebb. Ez nem jótékonyság, hanem könyörtelen racionális közösségi stratégia. Ha a termeszvadászat drága és sérülés veszélyes, akkor egy tapasztalt dolgozó elvesztése színtiszta veszteség, a megmentése viszont befektetés.

Mi biztos, és mi nem ezekből a megállapításokból? Az, hogy a Matabele hangyák sérült társaikat mentik, és a jelenséget az ún. DMDS/DMTS jelzés indítja, erős, erre publikált bizonyítékok állnak rendelkezésre. Az is biztos, hogy fertőzött sebeknél célzott, metapleurális mirigy-eredetű antimikrobiális kezelést alkalmaznak és ez drasztikusan javítja a túlélés esélyét. A „világelső, nem emberi strukturált egészségügy” címke viszont inkább újságírói túlzásnak tűnhet, más hangyáknál is találtak már „orvosi” jellegű viselkedéseket, de a Matabele esetében a mentés + diagnózis + célzott terápia lánc kivételesen jól dokumentált.

A végén pedig ott a legemberibb tanulság: a természetben a túlélés sokszor nem az „egyéni hőstől” függ, hanem attól, hogy van-e, aki visszamegy érted, amikor lemaradsz a társaidtól.