Három nap alatt jöhet a teljes összeomlás

Ahogy a modern világ egyre inkább az űrtechnológiára támaszkodik, úgy válik a fejünk felett keringő infrastruktúra egyre zsúfoltabbá és veszélyesebbé. A mérnökök és kutatók most drámai figyelmeztetést adtak ki: a napvihar által fenyegetett műholdas rendszereink valójában egy instabil „kártyavárra” emlékeztetnek, amely bármelyik pillanatban összeomolhat. Sarah Thiele, a Princeton kutatója és csapata szerint a helyzet sokkal kritikusabb, mint gondolnánk, és a katasztrófa elkerülése érdekében minden másodperc számít – írja az Origo.

Az aggodalmat a puszta számok is igazolják, amelyek megdöbbentő képet festenek az alacsony Föld körüli pálya (LEO) zsúfoltságáról. A kutatók számításai szerint a különféle megakonstellációkban – mint amilyen az Elon Musk-féle Starlink is – keringő eszközök között elképesztő gyakorisággal történnek veszélyes manőverek. Átlagosan minden 22. másodpercben előfordul egy olyan „közeli találkozás”, ahol két űreszköz kevesebb mint egy kilométerre halad el egymás mellett.

Ez a 22 másodperces adat önmagában is ijesztő, de ha csak a Starlink műholdjait vizsgáljuk, ott is 11 percenként történik hasonlóan kockázatos helyzet. Hogy elkerülhetővé váljon a műholdak ütközése, a Starlink több ezer egységének mindegyike évente átlagosan 41 alkalommal kényszerül pályakorrekciós manőverre. Ez egy folyamatos, 24 órás készenlétet igénylő balett, ahol egyetlen apró hiba is végzetes lehet.

Bár a rendszer normál körülmények között működőképesnek tűnik, a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a váratlan események, az úgynevezett „peremfeltételek” okozzák a legnagyobb tragédiákat. Az űrben a legrettegettebb ilyen esemény nem más, mint egy masszív napvihar, amely két fronton is támadást indíthat a technológiánk ellen.

Az első és legközvetlenebb hatás a légkör felmelegedése. Amikor egy napvihar eléri a Földet, a felső légkör felhevül és kitágul, ami drasztikusan megnöveli a műholdakra ható légellenállást. Ez a fizikai hatás nemcsak lelassítja az eszközöket, de a pályájukat is kiszámíthatatlanná teszi, miközben a műholdaknak rengeteg extra üzemanyagot kell elégetniük, hogy a helyükön maradjanak.

Azonban a napvihar ennél is alattomosabb fegyverrel rendelkezik: képes közvetlenül megbénítani a műholdak navigációs és kommunikációs rendszereit.

Ez a legrosszabb rémálom a földi irányítók számára. Ha a kommunikáció megszakad, a műhold „vak” lesz, és képtelen elvégezni a szükséges kitérő manővereket. A légkör sűrűsödése miatt a műhold letér a pályájáról, de mivel a navigációja halott, tehetetlenül sodródik a biztos pusztulás felé.

A tanulmány szerzői egy új, vészjósló mérőszámot vezettek be a fenyegetés szemléltetésére: a CRASH-órát. Számításaik szerint, ha 2025 júniusában egy napvihar miatt a földi irányítás elvesztette volna a kontrollt a műholdak felett, mindössze 2,8 nap – azaz kevesebb mint 72 óra – telt volna el az első katasztrofális ütközésig. Ez az adat különösen sokkoló, ha figyelembe vesszük, hogy 2018-ban, a nagy megakonstellációk korszaka előtt ez az időablak még 121 nap volt.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy már egyetlen napos, azaz 24 órás irányításvesztés is 30 százalékos esélyt jelent egy olyan ütközésre, amely elindíthatja a rettegett Kessler-szindróma folyamatát.

A Kessler-szindróma és a műholdhálózatok dominószerű dőlése nemcsak az űrkutatást érintené, hanem a mindennapi életünket is. A GPS leállás és a műholdas internet összeomlása globális krízist okozna. Navigáció nélkül megbénulna a légi és tengeri közlekedés, az áruszállítás, és a modern telekommunikáció jelentős része.

A legnagyobb baj, hogy a napvihar szinte figyelmeztetés nélkül érkezik. A tudósok legjobb esetben is csak egy-két nappal előre tudják jelezni a veszélyt, ami alig hagy időt a felkészülésre.

"Miközben élvezzük a Starlink és más rendszerek technológiai előnyeit, tisztában kell lennünk azzal, hogy egy kártyavárat építettünk az űrbe" – összegzi a tanulmány eredményeit Sarah Thiele.

A kockázatok reális felmérése elengedhetetlen, hiszen egyetlen rosszkor érkező napvihar miatt generációkra elveszíthetjük a hozzáférést a kozmoszhoz, és vele együtt a modern életünk alapjait jelentő internet összeomlása és a GPS leállás is valósággá válhat.