Nagy árat fizet a Z generáció, ha ez a készség eltűnik

A norvégiai Stavangeri Egyetemhez kötődő kutatás szerint a Z generáció közel 40 százaléka gyengén teljesít kézírásban. Ez az adat első pillantásra technikai részletnek tűnhet, valójában azonban mélyebb veszteségre utal: arra, hogy a tanulás módja, minősége és belső szerkezete is átalakulóban van. És nem feltétlenül jó irányba. A kézírásnak rendkívül sok területen rendkívül nagy jelentősége van, a képesség elvesztése beláthatatlan következményekkel jár - írja a life.hu.

A kéz nem csak ír – Tanítja az agyat

A kézírás neurológiai értelemben az egyik legösszetettebb tanulási tevékenység. Amikor tollat fogunk, egyszerre aktiválódik a motoros kéreg, az érzékelésért felelős területek, a vizuális feldolgozás és a hippokampusz, a hosszú távú emlékezet központja. Ez a párhuzamos aktivitás mélyebb idegi lenyomatot hoz létre: az információ nemcsak „átmegy”, hanem beépül.

A gépelés ezzel szemben uniformizált mozgásokat használ. Ugyanaz a billentyűlenyomás hordoz verset, definíciót vagy bevásárlólistát. Az agy számára kevesebb az egyediség, kevesebb a kapaszkodó. Nem véletlen, hogy sok diák nem emlékszik arra, mit gépelt le, de pontosan fel tudja idézni, mit írt le kézzel.

Lassúság mint kognitív előny

Pedagógiai és kognitív pszichológiai szempontból a kézírás egyik legnagyobb ereje a lassúság. Kézzel nem lehet mindent szó szerint lejegyezni, ezért a tanuló kénytelen szelektálni, értelmezni, újrafogalmazni. Ez az úgynevezett elaboratív kódolás: a tanulás azon formája, amikor az információ jelentéssel telítődik.

A digitális jegyzetelés gyakran épp az ellenkezőjét ösztönzi. Gyors másolás, felszínes feldolgozás, minimális belső munka. A képernyő ráadásul multitaskingra csábít, megszakítja a figyelmet, széttördeli a gondolatmenetet. A tanulás ilyenkor nem mélyül, hanem szétfolyik.

Fejlődő agy, elsorvadó készségek

Gyermek- és serdülőkorban a kézírás különösen fontos. Nemcsak az írást tanítja, hanem az idegpályák érését, az olvasásértést, a térbeli és nyelvi készségek fejlődését is támogatja. Neurológusok és pedagógusok egybehangzóan állítják: a kézírás nem váltható ki teljesen digitális eszközökkel anélkül, hogy annak ára ne lenne.
Ez az ár nem azonnal jelentkezik. Nem látványos kudarc formájában, hanem lassú elszegényedésként: gyengébb koncentráció, felszínesebb megértés, nehezebb önálló gondolkodás. A Z generáció után érkezők pedig már ebbe a csökkentett tanulási környezetbe születnek bele.

A személyesség csendes eltűnése

A kézírás nemcsak tanulási, hanem pszichológiai értelemben is veszteség, ha eltűnik. Egy kézzel írt szöveg hordozza az írót: a ritmust, a bizonytalanságot, az érzelmi állapotot. A digitális kommunikáció hatékony, de személytelen. Ha a kézírás kikopik, vele együtt tűnik el az önkifejezés egy finom, emberi rétege.

A papír csendje ma már ritka. Nincsenek értesítések, nincs visszavonás egy kattintással. A toll fegyelemre tanít, jelenlétre kényszerít. Ezek a készségek egy zajos, fragmentált figyelmű világban felbecsülhetetlenek lennének épp akkor, amikor a legkevésbé gyakoroljuk őket.

Több mint nosztalgia, kevesebb mint technofóbia

Nem a digitális eszközök ellen szól ez a történet. Nem arról van szó, hogy vissza kellene fordítani az idő kerekét. A kérdés sokkal inkább az: mi történik, ha egy alapvető emberi tanulási mechanizmust teljesen elengedünk? A kézírás nem múltidézés, hanem mentális edzés az agy, a memória és a gondolkodás számára.
A buddhista hagyományban a kéz finom mozdulatai a figyelem összegyűjtését szolgálják, mert az ujjakon keresztül az elme is fókuszál. Talán nem véletlen, hogy a toll fogása is hasonló hatást vált ki: lelassít, befelé fordít, és teret ad a valódi megértésnek.