Titkolózik a NASA?

A nemzetközi szabályok szerint a Mars és más égitestek felfedezésekor vigyáznunk kell arra, hogy ne szennyezzük be azokat a Földről érkező mikrobákkal. Ez elsőre talán túlzott óvatosságnak tűnik, de a kutatók szerint az idegen létformák keresését teljesen tönkreteheti, ha véletlenül mi magunk visszük oda az „életet” – írja az Origo.

Már az ENSZ 1967-es Világűrszerződése is kimondta: az országok nem sajátíthatják ki az égitesteket, nem telepíthetnek rájuk katonai bázisokat, és úgy kell kutatniuk a világűrt, hogy elkerüljék az égitestek „káros szennyezését”. A szerződés azt is rögzíti, hogy nem szabad olyan anyagokat hozni a Földre, amely veszélyeztetné bolygónk környezetét.

Ahogy egyre többet tudunk a Mars múltjáról és esetleges jelenlegi lakhatóságáról, egyre részletesebb szabályok születnek arról, hova lehet leszállni, és hova nem.

A COSPAR nemzetközi tudományos bizottság bevezette a „különleges régiók” fogalmát. Ezek azok a területek, amelyek elvileg elég melegek és nedvesek ahhoz, hogy ott a mikrobák életben maradhassanak és szaporodhassanak. Ha egy ilyen helyet véletlenül beszennyezünk a saját mikroorganizmusainkkal, lehetetlenné válik a földi és marsi élőlények megkülönböztetése.

A hivatalos definíció szerint „különleges régiónak” számít az a hely a Marson, ahol elképzelhető, hogy ma is létezhet élet, vagy ahol a földi mikrobák is túlélhetnek. Jelenleg nincs olyan, könnyen elérhető terület a Marson, amelyet a mostani szabályok már biztosan ilyennek minősítenének.

Léteznek viszont „bizonytalan régiók”. Ezek olyan vidékek, ahol a körülmények életbarátnak látszanak, de még nem tudjuk pontosan, hogy valóban képesek lennének-e fenntartani mikrobaközösségeket.

Ilyen „bizonytalan régiók” lehetnek például az ismétlődő lejtősávok (RSL). Ezek keskeny, sötét csíkok a marsi lejtőkön, amelyek időszakosan jelennek meg. Sokan azt hitték, hogy talán folyékony, sós víz nyomai. A friss kutatások azonban inkább azt mutatják, hogy ezek száraz, poros anyagok, bár a kérdés még nem teljesen tisztázott.

A bolygó mélyén, 11,5–20 kilométerrel a felszín alatt pedig akár óriási vízóceánok is lehetnek. Ezeket a jelenlegi technikával még nem tudjuk elérni, így a beszennyezésüktől sem kell tartani.

Mielőtt egy szondát vagy marsjárót elindítanának, meg kell vizsgálni, hogy a leszállási hely nem tartozik-e a különleges vagy bizonytalan régiók közé, ahol nagyobb lenne a szennyezés kockázata.

Vannak kutatók, akik szerint ez a nagy óvatosság túlzás. Szerintük a földi mikrobák úgysem tudnának szaporodni a Mars zord felszínén, ezért felesleges a költséges sterilizálás. A friss vizsgálatok viszont azt mutatják, hogy egyre több olyan élőlényt találunk a Földön, amelyek szélsőséges környezetben is életben maradnak. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a Mars egyes területei nagyon hasonlítanak a földi, mikrobákkal teli élőhelyekre.

A kutatások szerint, ha minden ok nélkül lazítanánk a fertőtlenítési szabályokon, azzal saját életkereső misszióinknak ártanánk.