A tengerfenék tartja fogva a szén-dioxidot

A kutatók a Dél-Atlanti-óceán mélyéről fúrt lávamintákat vizsgálták, hogy meghatározzák, mennyi CO₂ épül be ezekbe a kőzetekbe a tengervíz és a hűlő vulkanikus anyag közötti kölcsönhatások során.

A Southamptoni Egyetem vezetésével végzett kutatás kimutatta, hogy ezek a törött lávából álló felhalmozódások, amelyek a víz alatti hegyek eróziója során keletkeznek, természetes CO₂-tározóként működnek. Ez az első alkalom, hogy ezek szerepét mint kiterjedt szénmegkötő struktúrákat egyértelműen felismerik, és új betekintést nyújtanak abba, hogyan kezeli a Föld a szenet több millió év alatt.

Lávatorzsa, mint hosszú távú geológiai „szivacs”

Dr. Rosalind Coggon, a Southamptoni Egyetem Royal Society kutatója elmondta:
„Már régóta tudjuk, hogy a víz alatti hegyek lejtőinek eróziója nagymennyiségű vulkanikus törmeléket, úgynevezett breccsiát termel – hasonlóan a szárazföldi hegyek törmelékes lejtőihez.

„Ugyanakkor a fúrásaink révén először nyertünk magmintákat ezekből az anyagokból, miután évtizedeken keresztül a tengerfenéken sodródtak a tektonikus lemezek tágulása során.

„Izgalmas módon a magminták kimutatták, hogy ezek a porózus, átjárható üledékek képesek nagy mennyiségű tengervíz CO₂-t tárolni, miközben fokozatosan cementálódnak kalcium-karbonát ásványokkal, amelyek a tengervíz áramlása során keletkeznek bennük.”

A szén mozgása a Földben geológiai időskálán

A légkör szén-dioxid-tartalmát a Föld belső része, az óceánok és a levegő közötti lassú széncsere alakítja évmilliók alatt. A hosszú távú szénciklus megértéséhez meg kell vizsgálni, hol és hogyan épül be, vagy távozik a szén a bolygó különböző részeiből.

Dr. Coggon szerint:
„Az óceánok közepén, a közép-óceáni hátságok mentén vulkanikus kőzetek borítják a tengerfeneket, ahogy a tektonikus lemezek széthúzódnak, új óceáni kérget hozva létre. Ez a vulkanikus aktivitás CO₂-t juttat a Föld mélyéről az óceánba és a légkörbe.

„Azonban az óceáni medencék nem pusztán víztárolók. A tengervíz évmilliókig áramlik a hűlő lávák repedésein, és kölcsönhatásba lép a kőzettel, elemeket cserélve az óceán és a kőzet között. Ez a folyamat eltávolítja a CO₂-t a vízből, és kalcium-karbonát formájában rögzíti a kőzetben.”

A kutatás során a csapat mennyiségi adatokat is gyűjtött arról, mennyi CO₂ épül be az óceáni kéregbe ezekkel a kémiai folyamatokkal.

A breccsia sokkal nagyobb CO₂-tároló szerepe

„Mélyfúrásaink során a Dél-Atlanti-óceánban olyan lávatörmelékre bukkantunk, amely kétszer és akár negyvenszer több CO₂-t tartalmazott, mint a korábban mintázott lávák” – mondta Dr. Coggon.

„A tanulmány rávilágított ennek a breccsiának a fontosságára, amely a közép-óceáni hátságok mentén felhalmozódó tengerfenéki hegyek eróziója révén keletkezik, és a hosszú távú szénciklus ‘szivacsaként’ működik.”