Dinoszaurusz-autópálya Bolíviában

A tudósok nemrégiben 16 600 theropoda nyomot számoltak meg – többet, mint bármely más nyomlelőhelyen – a bolíviai Torotoro Nemzeti Parkban található Carreras Pampas nyomlelőhelyen. Ott a theropodák 101 és 66 millió évvel ezelőtt, a kréta időszak vége felé taposták lábukat a puha, mély sárba.

Ez a tanulmány az első tudományos felmérés a lábnyomokkal borított területekről, amelyek nagyjából 7485 négyzetmétert ölelnek fel. Néhány nyom elszigetelt volt, de sok nyomvonalat, vagyis ugyanazon állat által hátrahagyott többszörös lenyomatot alkotott – jelentették a kutatók a PLOS One folyóiratban.

„Bármerre nézünk a lelőhely kőzetrétegére, dinoszaurusznyomokat látunk” – mondta a tanulmány társszerzője, dr. Jeremy McLarty, a biológia docense és a texasi Southwestern Adventist Egyetem Dinoszaurusz Tudományos Múzeumának és Kutatóközpontjának igazgatója.

McLarty a CNN-nek elmondta, hogy a nyomok többsége észak-északnyugat vagy délkelet irányban haladt. Valószínűleg viszonylag rövid idő alatt keletkeztek, ami arra utal, hogy ez a terület a theropodák népszerű útvonala volt, és egy nagyobb, Argentínán, Bolívián és Perun átívelő dinoszaurusz-autópálya része lehetett.

A kutatók beszámolója szerint a lábnyomok formái és a köztük lévő távolság elárulták, hogyan mozogtak az állatok; némelyikük kényelmes tempóban sétált, míg mások a sáros parton rohantak át, és több mint 1300 lábnyom őrizte meg a sekély vízben való úszás bizonyítékait.

Számos lábnyomon találtak a theropodák farka nyomait, és a lábnyomok változó hossza és szélessége arra utalt, hogy a dinoszauruszok mérete nagy szórást mutatott: a körülbelül 65 centiméteres csípőmagasságtól a több mint 125 centiméterig. A lelőhelyen több száz további nyomot hagytak a dinoszauruszokkal a partvonalat megosztó madarak.

Több ezer egyedi nyomat azonosítása és a különböző járásmódok leírása „hihetetlen következményekkel jár ezeknek az ősi környezeteknek és annak rekonstruálására, hogy a dinoszauruszok és a madarak hogyan használták azokat” – mondta Sally Hurst paleontológus, aki nem vett részt az új tanulmányban. Hurst ausztráliai Macquarie Egyetem Természettudományi Karának munkatársa.

A nyomok változó mélységben őrződtek meg a korábban puha, mély sárban, „ami gyakran sokat elárul arról, hogyan mozgatták ezek az állatok a lábukat” – mondta dr. Peter Falkingham, a Liverpool John Moores Egyetem paleobiológia professzora a CNN-nek egy e-mailben.

„A mélyebb nyomok őrzik meg jobban a láb mozgását, ez az, ami engem érdekel, és ezeknek a nyomoknak meglehetősen hosszú szakaszai vannak” – mondta Falkingham, aki dinoszauruszok lábnyomait tanulmányozza, de nem vett részt az új kutatásban.

Például az úszóutak „határozottan eltérnek a normál sétautaktól” – mondta McLarty. Amikor egy theropodát felemelt a víz, a középső lábujja mélyebben nyomódott a sárba, a másik két lábujj és a sarok pedig sokkal világosabb lenyomatot hagyott maga után.

„A nyomok a lágy szövetek, a mozgások és a dinoszauruszok által valójában élő környezetek feljegyzései” – tette hozzá Falkingham. Ez a lelőhely, a különböző méretű állatok sokféle mozgását bemutató bőséges nyomaival, „valóban életre kelti ezeket az elveszett ökoszisztémákat olyan módon, ahogyan a csontok nem.”

A Carreras Pampas az 1980-as évek óta ismert dinoszaurusznyomairól, de a leletek méretét és számát soha nem vizsgálták részletesen – mondta McLarty. Csapatának munkája új kérdéseket vet fel a dél-amerikai kréta kori élet eme megőrzött szeletével kapcsolatban, például azt, hogy miért tartozik szinte az összes lábnyom theropodákhoz, és miért van belőlük ilyen sok – mondta McLarty.

A világ számos lelőhelyén megőrizték a sauropodák, a növényevő és hosszú nyakú dinoszauruszok több lábnyomát, amelyek nagyobbak lettek, mint bármely ma élő szárazföldi állat. A sauropodákról ismert volt, hogy csordákban vándoroltak, ahogy a modern nagy növényevők számos fajtája is. Összehasonlításképpen, a theropodák ragadozók, amelyek jellemzően nem kóborolnak nagy csoportokban.

Bolívia számos dinoszaurusznyom-lelőhelyéről ismert, amelyek a triász, jura és kréta időszakból származnak, jelentették a tanulmány szerzői. A Carreras Pampas feltérképezése előtt a világon a legtöbb dinoszaurusznyomot tartalmazó lelőhely szintén Bolíviában volt: a sucrei Cal Orck'o, amely körülbelül 68 millió évvel ezelőttről származik, és becslések szerint 14 000 lenyomatot tartalmaz.

„Hogyan viszonyulnak a Carreras Pampasban találtak Bolívia többi lelőhelyéhez?” – kérdezte McLarty. „Milyen átfogó képet kapunk, ha elkezdjük összehasonlítani a különböző lelőhelyeket?”

Ezek a több ezer lábnyom fontos nyomokat szolgáltatnak a dinoszauruszokról, amelyeket a fosszilis csontvázak nem tudnak, mivel a lábnyomok felfedik, hogyan mozogtak az élő állatok – mondta Dr. Anthony Romilio paleontológus, az ausztráliai Queenslandi Egyetem kutatója, aki nem vett részt a kutatásban.

„Egy csontváz megmutatja, mire volt képes egy állat; a lábnyomok pedig azt mutatják, hogy mit tett valójában pillanatról pillanatra” – mondta Romilio a CNN-nek küldött e-mailben. „Rögzítik a sebességet, az irányt, a fordulási viselkedést, a csúszást, a testtartást, és néha a csoportos mozgást is.”

A Carreras Pampas nyomai jelentősek a képviselt theropoda méretek különbségei miatt – mondta Romilio. „Ez több fajra, több korosztályra, vagy ezek kombinációjára utalhat.”

És a testfosszíliákkal ellentétben a lábnyomok megőrzik a dinoszauruszok kapcsolatát egy adott hellyel, amikor éltek. A csontok az állat halála után is elszállíthatók, „tehát ahol egy dinoszauruszcsontot találunk, nem biztos, hogy pontosan ott volt a dinoszaurusz” – jegyezte meg McLarty. Összehasonlításképpen, a lábnyomok közvetlen pillanatképet nyújtanak egy ősi pillanatról – jelen esetben arról, amikor rengeteg szaladgáló theropoda szelte át a partvonalat.

„A nyomok nem mozdulnak” – mondta McLarty. „Amikor ellátogatunk Carreras Pampasba, tudjuk, hogy ott állunk, ahol egy dinoszaurusz járt.”