A titokzatos lábfosszília felforgathatja az emberi családfát

A Nature folyóiratban november 26-án megjelent tanulmány szerint a lábcsontok és az állkapocs, amelyen még mindig megtalálhatóak a fogak, egy ősi emberrokonhoz, az Australopithecus deyiremeda-hoz tartoztak, amely egy primitívebb faj, mint Lucy.

Amennyiben a megállapítások kiállják a további vizsgálatot, Lucyt, az emberi evolúció egyik legismertebb nevét, letaszíthatják fontos helyéről a családfában.

2009-ben Yohannes Haile-Selassie paleoantropológus, az Arizonai Állami Egyetem professzora és a tanulmány szerzője vezette csapata két és fél méteres csontokat talált 3,4 millió éves üledékekben az etiópiai Afar régióban, Woranso-Mille-ben található Burtele lelőhelyen. A lelőhely közel van ahhoz a helyhez, ahol Lucy részleges csontvázát 1974-ben felfedezték.

A csapat tudta, hogy a láb egy másik fajtól származik, mint Lucyé, mivel ellentétesen állítható ujja volt, ami arra utal, hogy nagyobb fogási képessége volt, és könnyen felmászott a fákra. Azonban nem volt elegendő információ ahhoz, hogy pusztán a lábfosszíliák alapján egy új fajt nevezzenek el.

Nem sokkal később Haile-Selassie, az Arizonai Állami Egyetem Emberi Eredet Intézetének igazgatója 3,33 millió és 3,59 millió év közötti fogakat és más fosszilis töredékeket talált, és 2015-ben arról számolt be, hogy ezek egy új fajhoz tartoznak, amelyet a kutatók Australopithecus deyiremeda néven emlegettek. Ezt a jelölést az emberi evolúció egyes szakértői szkepticizmussal fogadták a fosszíliák kis száma miatt.

A legújabb tanulmány további Australopithecus deyiremeda fosszíliák felfedezéséről számol be, és a megnevezésben a rejtélyes lábcsontokat is feltünteti.

Lucy faját sokáig az egyetlen hominidának tartották, amely 3,8 és 3 millió évvel ezelőtt élt. A leletek azonban egyértelmű bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy két rokon hominid faj egy időben élt együtt a mai Woranso-Mille lelőhely környékén, ami kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogyan tudtak együtt élni.

A tanulmány szerint az A. deyiremeda két lábon járt, és valószínűleg a második ujjára támaszkodott a nagylábujja helyett, ahogyan a modern emberek teszik.

„Ez azt jelenti, hogy a két lábon járás ezeknél a korai emberi ősöknél különféle formákban jelentkezett. Az olyan példányok megtalálásának ötlete, mint a Burtele láb, arra utal, hogy sokféleképpen lehetett két lábon járni a földön” – mondta Haile-Selassie egy nyilatkozatban.

A csapat egy izotópanalízisnek nevezett technikával – amely a nyolc fogban megőrződött különböző szénformák kémiai jellemzőit vizsgálja – képet tudott szerezni arról is, hogy az A. deyiremeda valószínűleg mit evett. Megállapították, hogy a faj főként növényeket és cserjéket fogyasztott, míg Lucy változatosabb táplálékot fogyasztott, beleértve a fűféléket is.

„Ez az első alkalom, hogy bemutatjuk, hogy az Australopithecus deyiremeda és az Australopithecus afarensis azért tudott együtt élni, mert egyrészt eltérő mozgásképességűek voltak, másrészt pedig eltérő táplálékforrásokat fogyasztottak” – mondta Haile-Selassie. „Tehát nem volt versengés” – tette hozzá.

Az új fosszíliák és a lábcsontok azonosítása az A. deyiremeda valódi fajként való szélesebb körű elfogadásához vezethet – mondta Fred Spoor, a londoni Természettudományi Múzeum Emberi Evolúció Kutatóközpontjának kutatásvezetője. Spoor nem vett részt a kutatásban, de egy kommentárt írt, amely az új tanulmánnyal együtt jelent meg.

Hozzátette, hogy az A. deyiremeda evolúciós fába való illesztése új „mérföldkövet” eredményezhet az emberiség történetében, amelyek következtében Lucy elveszítheti „ikonikus státuszát”, mint minden későbbi hominid, beleértve saját fajunkat, a Homo sapienst is.

Lucy alacsonyabb volt egy átlagos embernél, körülbelül 1 méter magas volt. Majomszerű arca és agya körülbelül egyharmada akkora volt, mint az emberi agy. A fosszília emberszerű és majomszerű tulajdonságok keverékét mutatta, és ez szolgáltatta az első végleges bizonyítékot arra, hogy az ősi emberi rokonok 3,2 millió évvel ezelőtt egyenesen jártak.

Spoor megjegyezte, hogy a csontváz felfedezése után évtizedekig Lucy faját tartották az összes későbbi hominidák egyetlen közös őseként. Azonban a valószínűleg felegyenesedve járó idősebb hominidák újabb felfedezései arra utalnak, hogy Lucy nem volt a legkorábbi emberős, bár a legtöbben még mindig úgy gondolják, hogy faja a saját leszármazási vonalunktól származott. Spoor szerint az új kutatás megkérdőjelezi ezt a tudományos gondolkodásmódot; saját nemzetségünk, a Homo, talán nem közvetlenül Lucy fajától származik.

Amikor a kutatók összehasonlították az A. deyiremeda fajt más Australopithecus fajokkal, azt találták, hogy egyes jellemzői, különösen a lábfeje és az állkapcsa, egy olyan fajra emlékeztetnek, amelyről feltételezték, hogy Lucy ihlette – egy Australopithecus africanus néven ismert hominidára, amely 2 és 3 millió évvel ezelőtt élt. Más jellemzői, beleértve az A. deyiremeda étrendjét, szorosan hasonlítottak egy primitívebb Australopithecus fajra, az Australopithecus anamensisre, amely 4,2 és 3,8 millió évvel ezelőtt élt.

Valószínűnek tűnik, hogy az A. deyiremeda az A. anamensis leszármazottja, és ha ez a helyzet, akkor az A. afarensis talán nem minden későbbi emberfaj őse – mondta Spoor egy nyilatkozatban. Ez egy váratlan felfedezés, amely „jelentős felháborodást fog kelteni” a tudósok körében – tette hozzá.

Egyszerűen fogalmazva, a tanulmány azt sugallja, hogy az A. anamensis áll a családfa alján, legalább három testvérfaj (A. afarensis, A.
deyiremeda és A. africanus) hozva létre belőle valamit. Korábban a tudósok egyenes leszármazási vonalat húztak az A. anamensistől Lucy faján át az A. africanusig, végül pedig a Homo sapiensig. A több faj jelenléte nem teszi egyértelművé, hogy melyikből származnak a későbbi homininok.

„Évtizedek óta elárasztanak minket tankönyvek és dokumentumfilmek, amelyek azt állítják, hogy Lucy és rokonai az őseink” – mondta Spoor.

„Az új kutatás arra utal, hogy az A. anamensis nemcsak Lucy őse volt, hanem számos más emberi faj is származhatott tőle, beleértve a miénket is.” – írta meg a CNN.