Ön tudta? A Földnek van egy legalább 2 millió kilométer hosszú farka

Ez az üstökös farokot és egy ritka (de teljesen normális) anti-farokot fejlesztett ki rövid naprendszerünkben tett látogatása során. De nem csak az üstökösök fejlesztenek farokot. Ahogyan az EarthSky emberei nemrég kiemelték, a Merkúr bolygónak is van csóvája. Ez elgondolkodtatott minket: talán az emberek nem biztosak abban, hogy a Földnek is van-e csóvája? A rövid válasz: igen, és legalább 2 millió kilométerre nyúlik el a bolygónk mögött az űrbe.

Kezdjük az egyszerűbbel. A Merkúrnak vékonyka légköre van, de kis mennyiségű nátriumot tartalmaz, amelyet a félelmetesen közeli Nap elmozdíthat.

„A szétszórt napfény a nátriumnak élénk narancssárga fényt ad. Ez a szétszóródási folyamat a nátriumatomokat is elmozdítja – ez a „sugárzási nyomás” a Merkúr évének bizonyos szakaszaiban elég erős ahhoz, hogy a légkört eltávolítsa, és a Merkúrnak hosszú, fényes farokadjon” – magyarázza a NASA, számol be az IFLScience. „Aki a megfelelő évszakban a Merkúr éjszakai oldalán áll, halvány narancssárgát lát, hasonlóan a nátriumlámpákkal megvilágított városi égbolthoz!”

A Merkúrral már végeztünk, most térjünk rá a Föld csóvájára. Ez kissé kevésbé nyilvánvaló, mint a nátriumcsóva, de mégis ott van, a Föld éjszakai oldalán mögöttünk.

Minden makroobjektum, a valódi mágnesektől kezdve a bizarr antarktiszi állatokig, amelyek 11 000 évig élhetnek, kissé mágneses, mivel elektronjaik spinje mágneses dipólusmomentumokat generál, mint aprócska mágnesek. A legtöbb anyagban ezek a spinok nem igazodnak egymáshoz, és kioltják egymást, így alig marad nettó mágneses töltés. De mágneses anyagokban ugyanabba az irányba igazodhatnak, és az eredmény egy mágnes, mágneses mezővel, észak- és déli pólussal.

A Földnek saját mágneses tere van, amelyet a külső mag geodinamikai folyamatait, valamint az olvadt vas és nikkel mozgását táplál.

„A Föld mágneses terének határolta régió, az úgynevezett magnetoszféra, dominálja a Föld közelében lévő űrben az elektromosan töltött részecskék viselkedését, és megvédi a bolygót a napszéltől” – magyarázza a NASA, hozzátéve, hogy a magnetoszféra befogja a plazmát, vagyis az elektromos gázt.

A Föld magnetoszférája elektromos gázt, az úgynevezett plazmát fogja be, és ez képezi a Föld farkát, amikor a plazma egy része a Nap felé áramlik.

„A farok szerkezetét a plazma visszatérő áramlásának tulajdonítják, amely akkor keletkezik, amikor a napszél (a Nap felszínéről folyamatosan kilökődő plazmaáramlás) megrázza a magnetoszférát és eltorzítja annak alakját. Például egy esőcsepp eleinte nagyjából gömb alakú. Ahogy esik és sebességet nyer, a légellenállás miatt a csepp alakja megváltozik, mivel a víz az aljáról (fej) a tetejére (farok) húzódik. A felületi feszültség megakadályozza, hogy a víz nagy része egyszerűen eloszoljon a farokból, így kénytelen a csepp belsejében áramlani és visszatérni a fejéhez” – teszi hozzá a NASA.

„A napszél hasonló módon torzítja a Föld magnetoszféráját, összenyomva azt a Föld nappali oldalán, mint egy esőcsepp fejét. Az éjszakai oldalon a régió megnyúlik, mint az esőcsepp faroka, és könnycsepp alakot formál.”

A Föld farkát „mágneses faroknak” nevezik. Bár általában állandó jelenség, a napszél szeszélyeinek van kitéve; 2023 áprilisában például egy különösen erős koronakidobódás (CME) letépte a Föld farkát, és Alfvén „szárnyakkal” helyettesítette.

„A Föld általában szuper-Alfvén-sebességgel mozog a mágneses napszélben, ami íves lökéshullámot, mágneses burkot és egy farok nélküli, szélzsákhoz hasonló mágneses teret hoz létre” – magyarázza egy cikk, amely a CME Földre gyakorolt hatását vizsgálja.

Bár a magnetoszféra mérete és alakja változó, úgy gondolják, hogy a napszél a magnetoszféra farkát akár a Föld sugárának 1000-szeresére is megnyújthatja. Nagyon nehéz pontosan megmondani, hogy milyen messzire nyúlik.

„Bár a Föld farkát az elmúlt évtizedekben számos űrhajó kutatta, még mindig sok rejtély övezi” – magyarázza az Európai Űrügynökség. „Ez főként annak köszönhető, hogy a mágneses farok olyan nagy – a Föld éjszakai oldalán legalább kétmillió kilométerre nyúlik az űrbe. Egyetlen űrhajó sem remélheti, hogy felfedezi ennek a hatalmas régiónak a titkait.”