Az első tudományosan megalapozott magyarázat a titokzatos betlehemi csillagra

Matney kutatása, amelyet a Journal of the British Astronomical Association folyóiratban tettek közzé, több mint 2000 évvel ezelőtti kínai csillagászok aprólékos megfigyelésein alapul, akik Kr. e. 5-ben több mint 70 napig látható fényes üstököst dokumentáltak. Ez az időkeret rendkívül jól egyezik a történelmi becslésekkel, amelyek szerint Jézus születése valahol Kr. e. 6 és Kr. e. 5 között történt, írja a Daily Mail. Az ókori feljegyzések olyan fontos csillagászati adatokat tartalmaznak, amelyek a korábbi elméletekben hiányoztak, és konkrét bizonyítékot nyújtanak egy rendkívüli égi esemény létezésére ebben a történelem szempontjából döntő időszakban.

A tudós több lehetséges pályát is elemezett, amelyek összhangban állnak a kínai megfigyelésekkel, és rájött, hogy egy bizonyos rekonstrukció szerint a üstökös Kr. e. 5 júniusának egyik reggelén látható volt. A Betlehem felé dél felé utazók tanúi lehettek annak, ahogy a csillag előttük haladt, majd a fejük felett megállt – ami megdöbbentő pontossággal egyezik a bibliai leírással.

„Ez az első olyan csillag, amelyről megállapítható, hogy mozgása megfelel a Máté evangéliumában leírtaknak, ahol a csillag „előttük haladt” a mágusok Betlehembe vezető útján, amíg „meg nem állt” a gyermek Jézus felett” – írta Matney tanulmányában.

Törés a hagyományos elméletekkel

Évszázadok óta a csillagászok különböző magyarázatokat javasoltak a betlehemi csillagra, eddig több mint 400 tudományos kísérletet dokumentáltak. A korábbi hipotézisek között szerepelt a Jupiter és a Szaturnusz bolygók együttállása, szupernóvák vagy robbanó csillagok, amelyek hirtelen jelentek meg az éjszakai égen. Egyes kutatók a Vénusz és a Jupiter 2-es együttállását javasolták, míg mások a 7-es együttállásokra mutattak rá, amint azt a Live Science dokumentálta.

Matney üstökös-elmélete azonban olyat kínál, amit ezek az alternatívák nem: magyarázatot a csillag látszólagos mozgására és arra, hogy hogyan tudta irányítani a mágusokat. Ellentétben a bolygók konjunkcióival, amelyek viszonylag mozdulatlanok maradnak az égen, vagy a szupernóvákkal, amelyek egyszerűen új fénypontokként jelennek meg, egy üstökös helyzete napok és hetek alatt észrevehetően megváltozott volna. A Földhöz rendkívül közel elhaladó üstökös rendkívül fényes lett volna – potenciálisan nappal is látható –, és csóvája irányjelzőt alkotott volna, amely meghatározott helyekre mutatott volna.

A bibliai leírás megértése

Máté evangéliuma tartalmazza a betlehemi csillag elsődleges bibliai leírását, amelyben leírja, hogy a csillag először „keleten” jelent meg, majd útmutatást adott a mágusoknak Jeruzsálemből Betlehembe vezető útjukon. A szöveg kifejezetten kijelenti, hogy a csillag „előttük haladt”, és végül „megállt” azon a helyen, ahol Jézus született. Ez a részletes leírás egy megfigyelhető mozgású jelenségre utal, amely megkülönbözteti a üstökösöket más égi objektumoktól.

Matney személyes kapcsolata ezzel a rejtéllyel még diákkorára nyúlik vissza, amikor egy planetáriumban dolgozott, ahol karácsonyi előadásokat tartottak a betlehemi csillagról. Évekkel később planetáris tudományban szerzett szakmai tapasztalatai lehetővé tették számára, hogy kifinomult elemző eszközökkel és átfogó csillagászati adatbázisokhoz való hozzáféréssel közelítse meg a kérdést. A modern pályamekanika és az ősi megfigyelési adatok kombinálásával tudományosan megalapozott érveket hozott fel a üstökös-hipotézis mellett.

Jelentősége a történelmi megértés szempontjából

A betlehemi csillag természeti jelenség, csoda vagy csupán szimbolikus jelentőségű volt-e, erről a vitáról generációk óta folyik a vita a tudományos körökben. Sokan elutasították a leírást, mint pusztán mitológiai vagy csodás, tudományos vizsgálatnak nem alávethető jelenséget. Matney kutatása egy középutat kínál, elismerve annak lehetőségét, hogy valódi csillagászati esemény történt, ugyanakkor teret hagyva annak jelentőségének és időzítésének teológiai értelmezésére.

Az ősi kínai csillagászati hagyomány felbecsülhetetlen értékűnek bizonyul az ilyen típusú kutatásokhoz. A kínai udvari csillagászok aprólékos feljegyzéseket vezettek a csillagászati jelenségekről, amelyeket földi események előjeleinek tekintettek. A üstökösök, a bolygók mozgása és a szokatlan csillagjelenségek megfigyelései független forrásként szolgálnak más ősi szövegekben leírt események ellenőrzéséhez. Ez a kultúrákon átívelő dokumentáció megerősíti Matney javaslatának hitelességét.

A betlehemi csillag üstökösként való értelmezése rávilágít arra is, hogy az ókori népek hogyan értelmezték a csillagászati eseményeket. A mágusok – valószínűleg perzsa zoroasztriánus papok vagy csillagászok – számára egy ragyogó üstökös mélyreható asztrológiai jelentőségű lehetett. Az a döntésük, hogy e megfigyelés alapján hosszú utazásra indulnak, az ókori világban egymást keresztező kifinomult csillagászati ismereteket és vallási hiedelmeket tükrözi.

Ahogy közeledik az újabb karácsonyi időszak, Matney munkája emlékeztet bennünket arra, hogy a tudomány és a hit nem feltétlenül állnak ellentétben egymással. Akár a betlehemi csillagot isteni gondviselésnek, csillagászati véletlennek vagy mindkettőnek tekintjük, a történet továbbra is csodálatot ébreszt bennünk a kozmoszban elfoglalt helyünkkel és az évezredek óta összekötő minket rejtélyekkel kapcsolatban.