A tudósokat meglepte, hogy az emberi agy hogyan reagál a főemlősök hangjaira

A Genfi Egyetem tudósainak kutatása szerint az agy hallókérgének egyes területei specifikus módon reagálnak a csimpánzok – genetikailag és akusztikailag is legközelebbi rokonaink – hangadására (a gerinces állatok hangképző szervével történő hangkeltése) – írja a ELif.

A hang az egyik legfontosabb eszköz a társadalmi kommunikációban, és az emberi hallókérget jelentős része annak elemzésével foglalkozik. De mennyire ősiek lehetnek ezek a képességek? A kérdés megválaszolásához egy kutatócsoport úgy döntött, hogy összehasonlítja, hogyan reagál az emberi agy a különböző főemlősök – csimpánzok, bonobók és makákók – által kiadott hangokra.

A kísérletben 23 önkéntesnek lejátszották négy faj – ember, csimpánz, bonobó és makákó – hangjait. Funkcionális MRI segítségével a tudósok nyomon követték a hallókérgi aktivitást. A tanulmány társszerzője, Leonardo Cheravolo elmondta, hogy a feladat az volt, hogy kiderítsék, létezik-e az emberben olyan terület, amely szelektíven reagál a főemlősök hangjaira.

A tudósok pontosan ilyen reakciót fedeztek fel. A felső temporális gyrusnak az a része, amely a hangok, érzelmek, beszéd és zene feldolgozásáért felelős, egyértelműen megkülönböztethető aktivitást mutatott a csimpánzok kiáltásainak hallgatása során. Ez a reakció jelentősen eltért attól, amelyet a bonobók és makákók hangjai váltottak ki.

Különösen jellemző, hogy a bonobók genetikailag ugyanolyan közel állnak az emberhez, mint a csimpánzok, de hangjuk inkább a madarak énekére emlékeztet. A kutatók feltételezik, hogy ez nem csak az evolúciós közelségnek, hanem az akusztikai hasonlóságnak is köszönhető – éppen e két tényező kombinációja határozza meg a specifikus „felismerhetőséget” az emberi agyban.

Az adatok alátámasztják azt a hipotézist, hogy az emberek és az emberszabású majmok hanginformáció-feldolgozásának alapvető mechanizmusai közös gyökerekkel rendelkeznek, és jóval a tagolt beszéd megjelenése előtt alakultak ki. Sőt, az eredmények segíthetnek jobban megérteni, hogyan fejlődik a hangfelismerő képesség és esetleg a beszéd a gyermekeknél – beleértve azt a jelenséget is, amikor a csecsemők már az anyaméhben képesek megkülönböztetni a ismerős hangokat.