A 3I/ATLAS felébred, mielőtt földközelbe ér

Mivel nem a Naprendszerben született, az üstökös pályája hiperbolikus, tehát idegen csillagközi térből érkezik, majd tovább is halad – nem marad örökre a szomszédságunkban.

Az égitest különleges ablakot nyit arra, hogyan néznek ki más csillagrendszerek „jeges hírnökei”. A NASA és az ESA friss megfigyeléseket tett közzé az üstökösről, amelyek szerint a 3I/ATLAS látványosan aktivizálódik, ahogy közelít a Naphoz. A kérdés már nem az, hogy mutat-e aktivitást, hanem az, mennyire intenzíven és milyen mintázatokkal teszi ezt – írja az origo.hu.

Mit árulnak el az üstökösről készült friss képek?

A NASA és az ESA által üzemeltetett Hubble űrteleszkóp új felvételei finom részletekben mutatják meg, hogy a 3I/ATLAS kómája – vagyis a magot körülölelő gáz- és porburkolat – növekszik és fényesedik. Először a legillékonyabb anyagok kezdenek szublimálni; ennek hatására a felszín alól por és gáz tör fel.

Az eredmény: elmosódó, de jellegzetes fényudvar, valamint a napszél által kifésült csóva.

Eközben a képeken finom aszimmetriák, esetleges sugárkitörések (jetek) is kirajzolódhatnak, amelyek az aktív foltok helyét és a forgástengely beállását sejtetik. Ráadásul a színinformáció – például a kékeszöld tónusok – a molekuláris gázokra (mint a CO2) utalhat, míg a melegebb árnyalatok a porfrakció erősödését jelzik. E nagy felbontású Hubble-adatok nélkül mindezt csak erős bizonytalansággal lehetne kibogozni.

Ugyanakkor a felszíni viselkedés nem csak látvány. A csóva textúrája és a kóma fényességprofilja a szemcsék méreteloszlásáról és a gázkibocsátás sebességéről is árulkodik. Ezekből a kutatók következtetnek a 3I/ATLAS összetételére, s így közvetve arra is, milyen környezetben formálódhatott egy másik csillag körül.

Mire számítsunk december 19-én?

A 3I/ATLAS hiperbolikus pályája a Naprendszer pereme felől hozza, majd a belső vidékeken áthaladva ismét kirepül a csillagközi sötétbe. A jelenlegi pályaszámítások szerint a földközel időpontja: december 19. Ez fontos mérföldkő, mert ilyenkor nyílik a legjobb esély a földi és űrbéli távcsöves megfigyelések összehangolására.

Mindez azonban nem jelent kockázatot. A 3I/ATLAS biztonságos távolságban halad el, és nem áll fenn ütközési veszély.

Épp ellenkezőleg: a földközeli helyzet tudományos aranybánya.

A földi obszervatóriumok spektroszkóppal „ujjlenyomatot” vehetnek a gázokról, míg az űrtávcsövek – élükön a Hubble űrteleszkóp és más NASA/ESA eszközök – a részletekig lebontva követhetik a kóma és a csóva alakulását.

Ha az égbolt tiszta, előfordulhat, hogy kisebb távcsővel vagy jó binokulárral is megpillantható lesz a ködös folt, különösen sötét ég alatt. Mindazonáltal a fényesség gyorsan változhat, mert az aktivitás „fellángolásai” hirtelen fényesedést, majd halványulást okozhatnak. Ezért érdemes friss keresőtérképeket és ephemeris-adatokat követni a közeledő napokban.

Labor a csillagközi térből

A 3I/ATLAS vizsgálata azért kiemelkedő, mert közvetlen mintavétel nélkül is bepillantást enged egy másik bolygórendszer építőköveinek kémiai és fizikai tulajdonságaiba.

A NASA és az ESA szakemberei a kóma spektrumából és a por szórási jellemzőiből következtetnek a jég-fázisokra, a szerves molekulák arányára és a szemcseméret-eloszlásra.

Ezek a paraméterek összevethetők a korábbi csillagközi látogatókéval, így kirajzolódik, mennyire változatosak a bolygórendszer-csírák a Tejútrendszerben.

Ráadásul a 3I/ATLAS aktív viselkedése összehasonlítási alapot ad a Naprendszer „hazai” üstököseivel is. Ha a gázkitörések mintázata, a por/ gáz arány vagy a kóma szerkezete szignifikánsan eltér, az azt sugallja, hogy a 3I/ATLAS más hőmérsékleti és kémiai környezetben formálódott. Végül ez a tudás a bolygókeletkezésről alkotott elméleteket is finomítja: nemcsak azt mutatja meg, mit tartalmaznak a csillagközi „hógolyók”, hanem azt is, hogyan bomlanak le és milyen tempóban veszítik el illékony készleteiket, amikor csillaghoz közel érnek.

Nyitott kérdések

A földközel környéki hetekben a kutatók több hullámhossz-tartományban – az optikaitól az infravörösig – összhangban fognak észlelni.

A Hubble űrteleszkóp felbontása, a nagy földi távcsövek fénygyűjtő képessége és más NASA/ESA platformok specializált műszerei együtt rajzolnak majd teljes képet az aktivitásról.

Eközben bőven marad nyitott kérdés. Mekkora a mag valójában, és mekkora a porhozam? Milyen gyorsan forog, és stabil-e a forgástengelye? Van-e összetételbeli jegy, amely markánsan megkülönbözteti a 3I/ATLAS-t a 2I/Borisovtól vagy a Naprendszer üstököseitől? Ahogy közeledünk december 19. dátumához, a válaszok egyre tisztábban kirajzolódnak, és minden új foton újabb mozaikdarabot illeszt a nagy képbe.