Történelem
Magnetométerekkel és drónokkal kutatja a múltat a régész
Az aprócska repülő egy újkőkorból származó épület részletének feltárása során játszott komoly szerepet Tolna-Mözs határában
Panorámafotó – a laikusnak „csak” szép, a szakember viszont az egykori házhelyek nyomait is látja rajta (Fotó: Kocsis Zoltán)
Milyen egy 21. századi régész szakmai eszköztára – többek közt erre a kérdésre is választ kaphatunk abból a rendkívül érdekes cikkből, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia honlapján olvashatunk. Az olvasónak Oross Krisztián, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének tudományos titkára mutatja be az archeológia legújabb „műszaki vívmányait”. Így például kiderül, hogy a roncsolásmentes diagnosztikához nem kell a talajszinten maradni. Egy területet drónról körbefotózva, a képeket célszoftverrel feldolgozva olyan terepmodelleket lehet létrehozni, amelyeken sokkal feltűnőbbek azok a felszínformák, amelyeket egy kétdimenziós fényképfelvétel alig mutat meg.
A drónfotókból összerakott kép ráadásul jóval nagyobb felbontású, mint bármilyen, kereskedelmi forrásból beszerezhető felvétel.
Az MTA BTK Régészeti Intézete a közelmúltban beszerzett, a mágneses térnek a környezethez viszonyítva kis változásait is kimutató magnetométerét, illetve professzionális drónját a nyáron több ásatáson is használta. A drón egy újkőkorból származó, oszlopszerkezetes, nyeregtetős épület részletének feltárása során játszott komoly szerepet Tolna-Mözs település határában. A mágneses tér mérésére szolgáló magnetométer pedig a Pest megyei Valkón végzett első tesztek után a mözsi feltáráson ismét fontos szerepet kapott, ahol korábban német–magyar nemzetközi együttműködés keretei között már nagy felületen folytak magnetométeres felmérések. A készülék képes érzékelni az emberi tevékenység nyomán keletkezett hatások eltérő mágneses adatait. Ezáltal kimutathatók például a föld alatt lévő házak, gödrök, árkok vagy akár sírok is. A mözsi helyszínen az ásatások előkészítéséhez szükséges információkat talajfúrásokkal egészítették ki a kutatócsoport tagjai.
A Balaton és a Dráva közé eső terület, ahol az MTA BTK Régészeti Intézet a területileg illetékes múzeumokkal karöltve több mikrorégióban is folytat kutatásokat, izgalmas és mozgalmas múltra tekint vissza. A Kr. e. 6. évezred egyes időszakaiban az Észak-Balkánra jellemző anyagi kultúra előfordulásának északnyugati peremvidéke, de egyúttal Közép-Európa kulturális értelemben vett legdélebbi zónája is.
A vizsgált korszak ezen a vidéken pontosan az az időszak volt, amikor a vadászó-gyűjtögető közösségeket olyan letelepedett embercsoportok váltották fel, amelyek háziállatokat kezdtek tartani, kultúrnövényeket termesztettek, és masszív, oszlopszerkezetes házakat építettek. Döbbenetes életmódbeli váltás volt ez. Technológiai újítások történtek később is – az első földművelőknek például még nem voltak fémtárgyaik –, de a mezőgazdasághoz, az állattartáshoz kötött létfenntartási stratégia egészen a 18. századig, az ipari forradalomig nem változott – mondta Oross.
A Balaton és a Dráva közé eső terület drónos vizsgálatával arra is keresik a választ a régészek, elég sűrű volt-e a településhálózat a térségben. Ugyanakkor ahhoz, hogy az archeológusok nyugodtan dolgozhassanak, a területileg illetékes múzeumok és kormányhivatalok, és legalább ennyire a helyi lakosság segítségére is szükség van. Ők a terület mai gazdái, valamilyen formában mindenképp az első földművelők utódai, csak közben eltelt kétszázötven-háromszáz emberi generáció – hangoztatta a szakember.