Hiába lepleződnek le, az illúziók mindig megtévesztik az elmét

Victor Vasarely csalóka művészeti alkotása Pécsett (Forrás: Wikipédia)

Orbán Gergő (az MTA Wigner FK Lendület-csoport vezetője) és szerzőtársai cikke, mely most jelent meg a világ egyik vezető idegtudományi lapjaként ismert Neuronban, segít megérteni, hogyan kezeli agyunk az általunk érzékelt világ értelmezésének bizonytalanságát, mely a vizuális illúzióknál különösen jól tetten érhető. Az Mta.hu oldalán elérhető anyagból kiderül, a vizuális illúziók – gondoljunk csak a barokk templomok kupoláinak háromdimenziós térélményt nyújtó festményeire – úgy tűnik, becsapják agyunkat. Ráadásul ezek az illúziók akkor is képesek rabul ejteni, ha már lelepleztük őket. Ilyenkor a több értelmezés megfér egymás mellett agyunkban – olyannyira, hogy vannak olyan illúziók, amelyek esetében agyunk akár hat különböző értelmezés között váltogat.

Orbán Gergőék elgondolása nagyjából a következőképpen áll össze. Agyunk folyamatosan érzékeli a bennünket körülvevő világot, és a rengeteg ismeret, emlék, tapasztalat, benyomás alapján megpróbálja valahogy modellezni az érzékszerveinken keresztül kapott információkat. Azonban akármit érzékeljünk is a világból, annak általában nem csak egyféle értelmezése lehet. Agyunkban ez a többféle értelmezés együttesen jelen van, csak mindegyiknek más a valószínűsége, melyet visszatükröz az adott értelmezés „súlyozása”. A Neuronban, a világ egyik vezető idegtudományi lapjában most megjelent cikk szerzőinek elgondolása szerint a látókérgi idegsejtek aktivitása éppolyan, mintha folyamatosan mintát vennénk ezekből az értelmezésekből, méghozzá a súlyuknak megfelelő valószínűséggel.

A legjobban talán úgy érzékeltethetjük a dolgot, mintha íjászok lennénk, és két céltáblára lőnénk – az egyik tíz, a másik száz méterre van tőlünk. A közeli céltáblát nagyobb valószínűséggel találjuk el, a nyílvesszők elhanyagolható része szóródik szét a tábla körül, a távolabbin pedig sok-sok lehullott nyílvesszőből kirajzolódik, hogy hova is akartunk célozni, de a lövések hatalmas körben szórnak a tábla közepe körül. Ha a helyzetet szeretnénk leírni, tárolhatjuk a két céltábla pontos helyzetét – íjásztehetségünk ismeretében ez pontosan meghatározza, milyen eséllyel találunk célba, és hogyan fognak szóródni a nyílvesszők a céltábla körül. Ez egy absztrakt modell a helyzetről. A látókéregben megjelenő idegsejt-aktivitás viszont olyan, mint egy mindkét céltáblára leadott lövéssorozat (ez a mintavétel), ahol a nyílvesszők szóródásából kirajzolódik, hogy voltaképpen milyen két céltábláról is volt szó, és honnan adtuk le a lövéseinket. A kutatás egyik legnagyobb hozadéka, hogy az agyműködés egyik újabb jelenségéről derült ki, hogy egyáltalán nem működési gyengeség, a törzsfejlődés során ránk hagyott „szemét” vagy épp evolúciós gyerekbetegség. Amit sok kutató egyszerűen „zajnak”, az idegsejtek véletlenszerű, kiszűrendő működésének tartott, fontos informá­ciókat hordoz.

Fantasztikus képek a Holdról 
A japán űrszonda 2009-ig készített felvételeket, majd az égitestbe csapódott
(Forrás: Selene)
Három űreszköz összehangolt működéséből állt össze a japán SELENE holdmissziója. Az egyik, csaknem háromtonnás berendezés égi kísérőnk körül keringett, míg a két kisebb, ötvenhárom kilogrammos eszköz annak gravitációs mezőjét térképezte fel, és a begyűjtött adatokat sugározta vissza a Földre. A Kaguja becenévre keresztelt szonda tucatnyi tudományos műszert szállított magával, de ezek mellett felszerelték két, egyenként 2,2 megapixeles CCD-jű HDTV és egy, a felszínt fényképező kamerával. Ezeknek a felvételeit a múlt héten tették közzé, így bárki kedvére bogarászhat a mozgó- és állóképek között, s bátran állítható, eddig sosem látott képeket kaptunk a Holdról és a Földről. A Kaguja 2009. június 10-én fejezte be küldetését, miután a japán irányítóközpontból kiadták a parancsot a Holdba csapódásra.
(LMA) 

Újabb magyar műholdat küldenek jövőre az űrbe
(Fotó: MH)
Elektroszmogot fog mérni a MASAT–1 megalkotásában is részt vevő kutatócsapat műholdja, a SMOG–1. Az úgynevezett pocketqube kategóriába sorolt, ötször-ötször-öt centiméteres eszközt mindössze egy kézi kamera akkumulátora fogja működtetni. A berendezés tizenkét-huszonöt évig fog keringeni, de mindössze néhány hónapig méri és küldi majd a tévéadók elszökő elektromágneses hullámairól gyűjtött adatokat a Földre. A műhold a jövő év második felében indul el. Az úgynevezett cubesat-ok fogalmát 1999-ben alkották meg, az ilyen készülékek űrtartalma maximálisan egy köbdeciméter lehet, és legfeljebb 1,33 kilogrammot nyomhatnak. Ilyen volt az első magyar műhold, a MASAT–1 is (képünkön).
(LMA) 

Történelem előtti korokat idéz meg a szlovén hegy

Európában egyedülálló prehisztorikus település nyomaira bukkantak 750 méteres magasságban Szlovénia keleti részén, egy meredek hegyoldalban. A falu maradványaiba egy túrázó botlott a Donacka Gora nevű 884 méter magas, Rogatec és Rogaska Slatina települések fölé emelkedő hegy oldalában. A régészeti lelőhelyen a korai vaskorból származó kerámiaedényeket találtak. Bostjan Odar régész szerint a tárgyak 2800 évesek, a kalkolitikum (kőrézkor) és a vaskor közti időszakból származnak. Bár Szlovéniában már egész sor magaslati prehisztorikus településre leltek, a Donacka Gora-i lelet egészen kivételes, Európában is egyedülálló – hangoztatta a kutató. Arra, hogy a hegyet ember lakta, Odar szerint további bizonyíték a hegyoldal teraszozottsága is. Ezeket a teraszokat szerinte nem a természet alkotta. Hogy megtelepülhessenek a hegyen, az embereknek a meredek hegyoldalt lapos teraszokká kellett átalakítaniuk. Az itt talált teraszok mintegy húsz méter hosszúak és öt méter szélesek – mondta. Bostjan Odar becslése szerint legkevesebb száz ember lakta a hegyoldalt 2800 éve. A közösség fennmaradását segíthette egy közeli forrás és a tágas legelők is. A lelőhely feltárását nemrég fejezték be, most a leletek kiértékelése következik, és 2017 közepéig publikálják a kutatási eredményeket. A ritka leleteket jövőre bemutatják Rogatec faluban, a celjei helytörténeti múzeumban és valószínűleg a ljubljanai nemzeti múzeumban is.

A szakértők a prehisztorikus kor alatt a történelem előtti időt, az emberi műveltség történetének ama részét értik, amely az ember első felléptétől a történelmi idők kezdetéig, vagyis addig az időig telt el, amíg írni megtanult, és tetteit írásba foglalta. A valódi értelemben vett történelem nagyjából Krisztus előtt háromezer környékén kezdett kibontakozni, mind Egyiptomban, mind Mezopotámiában. E korszakba sorolhatók például a Kelet-Európában a Fekete-tenger vidékétől a magyar Alföldig terjedő kultúrák, amelyek előkelő halottaikat földből emelt halmok (kunhalom) (oroszul kurgán) alá temették.
(LMA)

A magyar KFI rendszer megújításáról tartott nyilvános előadást a rangos Cambridge-i Clare College-ban tegnap Pálinkás József. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) elnöke Londoni látogatása során a Brexit várható hatásairól, a kétoldalú együttműködések továbbfejlesztésének lehetőségéről is tárgyal. Az Egyesült Királyságban a KFI finanszírozási rendszer magyarországihoz hasonló átfogó megújításának előkészítése zajlik. A brit kormány májusban döntött az új Kutatási és Innovációs Ügynökség létrehozásáról, ennek értelmében 2017 tavaszától összevonják a korábbi hét kutatási tanácsot, az innovációs ügynökséget és a Felsőoktatási Finanszírozási Tanács kutatást és tudástranszfert támogató egységeit. Az intézményrendszer átalakításának részleteit szabályozó törvényjavaslat tárgyalása jelenleg is zajlik a brit parlamentben.

A Cambridge-i Egyetem meghívására Pálinkás József átfogó képet adott az elmúlt évek hazai KFI rendszert érintő főbb megújítási törekvéseiről, adatokat és eddigi eredményeket, tapasztalatokat is ismertette. Az MTA volt elnöke előadásában áttekintette az MTA kutatóintézet-hálózat megújításának főbb állomásait, mely a Lendület-program elindításával, a kiválósági műhelyek megerősítésével kezdődött. Hangsúlyozta, hogy már mintegy 200 milliárd forint KFI célú forrásról született támogatói döntés. Kiemelte a hazai kutatói kiválóságot, amely többek között az ERC-pályázatokon elért – az EU13 országok között kiemelkedő – sikerarányban is mérhetően megnyilvánul és ennek további lendületet adhatnak a 2015-től meghirdetett új versenypályázatok.

Az NKFIH elnöke tegnap Sir Mark Walport-tal, Theresa May kormányfő tudományos tanácsadó testületének vezetőjével is tárgyalt. A kétoldalú találkozón Pálinkás József ismertette, hogy a kutatásfejlesztés és innováció korábban széttagolt finanszírozási rendszerét, miként váltotta fel Magyarországon a szakértői bírálatokon alapuló versenypályázatok rendszere, melyben a felhívások tervezése és a projektek értékelése egységes szemlélettel koordinált.