Miért van kevés nő az akadémikusok között? Milyen nehézségekkel, előítéletekkel, meggyökeresedett gondolkodásmódokkal kell megküzdeni pályájuk során a női kutatóknak – többek közt ezeket a kérdéseket is igyekeztek megválaszolni az Akadémián szervezett kerekasztal-beszélgetésen.
Áttörni az üvegplafont, kijutni az útvesztőből – Nők a tudományban címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést a közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémián. A találkozót Barnabás Beáta hívta életre egy, az Akadémia idei közgyűlésén elhangzott javaslat nyomán. A beszélgetés moderátora Groó Dóra, a Nők a Tudományban Egyesület elnöke volt. A beszélgetésen részt vett még Lovász Anna közgazdász, Hunyady György szociológus, az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke, Nagy Beáta szociológus, Müller Veronika pulmonológus, Kondorosi Éva biológus, Kóspál Ágnes csillagász, Lendület-csoportvezető, Bakró-Nagy Marianne nyelvész és Horváth Ákos fizikus, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont főigazgatója. A kérdéseket viszonylag egyszerű volt feltenni – például miért van kevés nő az akadémikusok között, miféle nehézségekkel, előítéletekkel, meggyökeresedett gondolkodásmódokkal kell megküzdeni pályájuk során a női kutatóknak? A résztvevők ugyancsak firtatták, hogy mit tehet a társadalom, a munkahely és maguk a nők azért, hogy sikeresebben vehessenek részt a tudományos életben?
A számos érdekes felvetésből és az azokra érkezett válaszokból ki kell emelni Lovász Anna hozzászólását. A közgazdász szerint a gyermekvállalásnak egyértelműen létezik egyfajta „költsége” a kutatómunka tekintetében – kieső publikációk, kevesebb kutatásra fordítható idő, a kapcsolatrendszer ritkulása, információs vákuum –, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora ez a költség. Csökkentésében sokat segíthetnek a jobb anyagi körülmények, a távmunka vagy éppen az olyan önsegítő kezdeményezések, mint Lovász Annáék fiatal anyákból álló nemzetközi csoportja, amelynek tagjai Skype-on osztják meg egymással gondolataikat.
Kóspál Ágnes a találkozón a nemzetközi kapcsolatok és a szakmai utak fontosságáról beszélt. Esetében bátran kijelenthető, tudja mire utal, hiszen ő maga is Hollandiából jött haza, hogy az MTA Lendület programja jóvoltából kutatócsoportot alapítson. A mobilitás a mai fiatal kutatók számára teljesen természetes, és a külföldi ösztöndíjak rengeteget segíthetnek abban, hogy a női kutatók számára itthon még hiányzó lehetőségeket ismerjenek meg, vagy mentorprogramokban vegyenek részt. A beszélgetés lezárásaként Groó Dóra meghirdette a Nők a Tudományban Kiválósági Díj új pályázatát, amelyre negyvenévesnél fiatalabb kutatónők jelentkezését várják. A beszámoló teljes terjedelmében a www.mta.hu oldalon érhető el.
A számos érdekes felvetésből és az azokra érkezett válaszokból ki kell emelni Lovász Anna hozzászólását. A közgazdász szerint a gyermekvállalásnak egyértelműen létezik egyfajta „költsége” a kutatómunka tekintetében – kieső publikációk, kevesebb kutatásra fordítható idő, a kapcsolatrendszer ritkulása, információs vákuum –, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora ez a költség. Csökkentésében sokat segíthetnek a jobb anyagi körülmények, a távmunka vagy éppen az olyan önsegítő kezdeményezések, mint Lovász Annáék fiatal anyákból álló nemzetközi csoportja, amelynek tagjai Skype-on osztják meg egymással gondolataikat.
Kóspál Ágnes a találkozón a nemzetközi kapcsolatok és a szakmai utak fontosságáról beszélt. Esetében bátran kijelenthető, tudja mire utal, hiszen ő maga is Hollandiából jött haza, hogy az MTA Lendület programja jóvoltából kutatócsoportot alapítson. A mobilitás a mai fiatal kutatók számára teljesen természetes, és a külföldi ösztöndíjak rengeteget segíthetnek abban, hogy a női kutatók számára itthon még hiányzó lehetőségeket ismerjenek meg, vagy mentorprogramokban vegyenek részt. A beszélgetés lezárásaként Groó Dóra meghirdette a Nők a Tudományban Kiválósági Díj új pályázatát, amelyre negyvenévesnél fiatalabb kutatónők jelentkezését várják. A beszámoló teljes terjedelmében a www.mta.hu oldalon érhető el.
