Történelem

Fokgazdálkodással a halakért

Életképesebbek az ártérben nevelkedő pontyok

Elkezdődött a napokban az úgynevezett fokgazdálkodás a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Rákóczifalva határában, aminek köszönhetően hosszú távon jelentősen gyarapodhat a tiszai halállomány. Az eddigi eredmények biztatóak, a szaporulat többségét pontyok és ezüstkárászok alkotják. Előbbiek szelektálás után a folyóban találnak új otthonra, a tájidegen kárászokat pedig elszállítják vagy megsemmisítik.

A fokgazdálkodás lényege, hogy a tavaszi áradáskor a folyó vizét átengedik az árterületekre, amivel ívóhelyet biztosítanak a halaknak, így horgászati lehetőséget, a szárazabb időszakban pedig öntözővizet nyernek. Az ár levonulása után a víz az ártérben tartható vagy visszavezethető a folyóba, és a területen például legeltetni lehet.

Szöllősi Béla, a Horgászegyesületek a Tiszáért társulás elnöke a távirati irodának elmondta: a Tiszába kerülő halakat tavasszal, az áprilisi ívást követő ötödik-hatodik héten célszerű visszaengedni a folyóba, a szakemberek azonban figyelembe vették, hogy Rákóczifalva környékén számos védett madárfaj él, amelyeknek a halak táplálékot jelentenek, ezért az idén szeptemberig vártak az áttelepítéssel. Érdekesség, hogy az árterekben világra jött pontyok életképesebbek, mint a mesterséges körülmények között nevelt fajtársaik.