A modern fogászat megteremtőjének, Pierre Fauchardnak (1678-1761) a találmánya a teljes protézis, amelyet fogsorgépnek is neveztek.
Pierre Fauchard néhány korabeli szerszáma (Forrás: Wikipedia)
A francia főfogorvos részletesen leírja ennek készítési módját. Tanulságos felidézni: a felső és alsó állcsont hiányzó darabjait állatcsontból faragta ki, a felső fogsor bázisa nem borította be a szájpadlást, hanem csak keskeny felületen érintette az állcsontgerincet. A két fogsort selyemfonállal körültekert lapos acélrugó tartotta össze, és szorította a fogatlan állcsontokhoz.
A későbbi korok fogászai aztán lényegében Fauchard találmányát tökéletesítették. Javították a rugó anyagát és szerkezetét. Keményre kalapált aranyból készítettek rugót, más esetekben halcsontból.
Később, a 19. század elején jelentős felismerés volt, hogy a felső fogsor rugó nélkül is a helyén maradhat. Véletlenül fedezték fel, hogy a szájba próbált teljes felső fogsor jól a szájpadláshoz tapadt. Az atmoszférikus nyomásnak köszönhetően történhetett ez így, és felfedezője, bizonyos Gardette nevű amerikai fogorvos szívóprotézisnek nevezte el a találmányt.
Ezeket az eljárásokat, módszereket és anyagokat fejlesztették aztán az elkövetkezendő időkben, míg eljutottunk napjaink mindenki számára elérhető fogpótlási lehetőségeihez.
Napjaink egyre elterjedtebb fogpótlási eljárása a fogbeültetés. Ez azt jelenti, hogy speciális fémből készült csavart szerelnek be az állkapocsba, melynek három hónapos gyógyulása után lenyomatot vesznek, ez alapján aztán kialakítják a beültetett csavar-csavarok fejére felépített pótlást – amely lehet egy-egy korona, híd vagy akár teljes fogsor is.
