A hőséget még tikkasztóbbá teszi a hatalmas kondérok alá rakott tűz. Rotyog a babgulyás, fő a szarvaspörkölt, készül a krumplipaprikás. Az asztaloknál ülők – a háromfős csapatok – bágyadtan pucolják a zöldséget, vagdalják a húst.
Ezen a napon a falu apraja-nagyja ropja (fotó: MH)
Fogy a sör és az üdítő a hatalmas napernyők alatt. A huszonegyedik alsóbogáti falunap már csak ilyen.
A kétszáznyolcvanhat lelket számláló Somogy megyei falu egyik legnépszerűbbnek számító eseménye a főzőverseny. Süle Tibor polgármester asztalról asztalra jár, összeírja a neveket, fotókat készít a résztvevőkről. Később ezek kerülnek a nagy gonddal megírt oklevelekre. A falu központjának számító buszmegálló mögötti virágos park a helyszín. A kordonnal elkerített, sátorral fedett rész a meghívott vendégeknek fenntartva. Délben lesz az össznépi kóstolás, majd az eredményhirdetés. „Minden évben meghívjuk a helyi nyugdíjasklubunk tagjait, de szívesen látjuk a környékbeli falvakból érkezőket is – mondja kérdésünkre a polgármester. – De nemcsak rájuk gondolunk, a gyerekre is, ők jelentik a jövőt. Rajzversenyt, ügyességi játékokat szerveztünk számukra, van ugrálóvár és ugróasztal is” – mutatja Süle Tibor a park árnyékosabb részén felállított játékokat.
„Igyekszünk tartalmas programokat összeállítani, sajnos egyre kevesebb pénzből gazdálkodhatunk. – Ezt már csak súgja, majd hozzáteszi: – Pályázunk is, de ha ez nem megy, a falu és a környékbeli vállalkozók segítenek.” A polgármester nem rejti véka alá, a település nagyon sokat köszönhet a nem tősgyökeres bogátiaknak. Két kastélyépület is van itt, az egyik az 1853-ban épült barokk Festetics–Inkey-kastély, amelyet éppen felújítanak. A másik az 1760-as évek körül épült alsóbogáti barokk Festetics-kiskastély, amely a korhű és példaértékű felújításért 2013-ban Europa Nostra-díjat kapott. Mindkét épület tulajdonosai rendszeres munkalehetőséget adnak a falubelieknek, aktívan kiveszik részüket a falu életéből.
Közben átsétálunk a rögtönzött színpadhoz, a buszmegállóhoz. Már állítják a mikrofonokat, a háttérben készülődik a néptáncegyüttes korhű ruhákban, csizmában, mellényben, és melegít a citerazenekar is, az asszonykórus, begördül a rockegyüttes kisbusza is. Lassan gyülekeznek a falubeliek is, akik eddig a közeli focipályán szurkoltak az Alsóbogáti Sasok csapatának.
A futballpálya melletti réten az asszonyok sodrófahajításban mérik össze tudásukat, a versenyt, mint már évek óta mindig, az idén is Czene Róbert Imréné, Renáta nyerte, aki férjével a kiskastély gondnoka.
Delet harangoznak, elkészülnek a főzőverseny ételei, a meghívott vendégek is megérkeztek, lehetünk négyszázan. Polgármesteri intésre kirajzanak az ügyeletesek az önkormányzat épületéből, tányérokat, kanalakat, friss vekniket hoznak, a pékség felajánlását. Az asztalokra kerül bőven ebből is, abból is. És ha valaki kéri, az ebéd mellé a receptet is megkapja. A zsűritagok minden étket megkóstolnak, és csak azt sajnálják, hogy idén a faluban élő holland nyugdíjas házaspár, Jan Velthuis és felesége nem vett részt a főzésen, az unoka születése felülírta terveiket. Tavaly holland specialitással, különleges paradicsomlevessel örvendeztették meg a helyieket. Hamarosan kihirdetik a főzőverseny egyik győztesét: a „CsaMaRe” fantázianevű csapat nyert a csülkös babgulyással. Minden résztvevő kap oklevelet és ajándékot, de a polgármester nevetve jegyzi meg, „itt mindenki első lehet” – és bizony az is.
