A készülék akkor ér valamit, ha működik, a restaurálás is gond

A két világháború között használt rádiókról szóló könyv régi hiányt pótolt

Történelem
  • 2015.08.04. - 04:53

A katonai rádiók külön – tegyük hozzá rögvest, sajnos eléggé elhanyagolt – témakört jelentenek a militáriagyűjtésben.

A mérsékelt érdeklődés egyrészt a kellő mélységű ismeretek hiányára, másrészt a hobbisták számára otthon rendelkezésre álló hely mérsékelt voltára vezethető vissza. Gondoljuk végig, egy tucat szurony vagy kard akár már egy csekélyebb vitrinben vagy a falon is jól mutat – ám egy 1941-es német repülő, például a JU-52-es „Tante” hírdástechnikai berendezései egy fél kisszobát is elfoglalnának. Ugyancsak a népszerűség ellen hat, hogy a rádió alapvetően akkor ér valamit, ha működik – ám a felélesztéshez az „átlaggyűjtők” többségénél hiányoznak a műszaki-mechanikai ismeretek. Ez – valljuk be őszintén – egy húsz-harminc éves berendezés esetében is komoly korlátozó tényező, s akkor még szót sem ejtettünk az ennél idősebb, elektroncsöves technikáról. Azaz mennél távolabb megyünk vissza az időben, annál nehezebb – és drágább – beszerezni a restauráláshoz szükséges alkatrészeket, egységeket, aki pedig ért hozzá, az annyit kér a munkájáért, amennyit nem szégyell.

12-o-könyvBalás B. Dénes technikatörténész és Rajnai Zoltán ezredes „fogalmak a szakmában”, nevük – nem túlzás ezt állítani – garanciát jelent a gyűjtők szemében. A katonai rádiókról szóló közös könyvük régi hiányt pótolt – ám ahogy ők is bevallják, nem teljes. Már csak azért nem lehet az, mert a források korabeli – esetünkben 1945-ig terjedő – része sajnos ma is „ismeretlen helyen tartózkodik”. Nem tudjuk például, merre lappang a hajdani Haditechnikai Intézet rádiófejlesztésekre vonatkozó iratanyaga, s ugyancsak eltűnt a szemünk elől az adó-vevőket készítő gyárak archívuma. (Bizonyos hírek ugyan azt állítják, a HTI iratkötegeinek tekintélyes része egy morvaországi felsőoktatási intézet dohos pincéjében pusztul – ám hogy ebből mennyi az igazság, nem tudni.) Mindez annyit tesz, hogy a szerzőknek abból kellett dolgozniuk, ami elérhető volt. Ez viszont szépen, ha tetszik parádésan sikerült.

Balás B. Dénes –  dr. Rajnai Zoltán: Magyar katonai rádióállomások és rádiókészülékek 1914–1945
Budapest 2015
Nemzeti Közszolgálati Egyetem Híradó Tanszék

Reklám