Történelem
A Dnyeszterig ért a Csomád hamuja
Kiderült, a terület igen gazdag olyan utóvulkáni jelenségekben, mint a borvizek vagy a kénes kigőzölgések miatt a büdösbarlangok
A jelenleg több szálon futó kutatás részeredményeit hozzuk nyilvánosságra számos fórumon – mondta a holnapi konferencia kapcsán Karátson Dávid vulkanológus az MTI-nek. A Magyar Tudományos Akadémián tartott szakmai napról szólva kifejtette, a székelyföldi Csomád-vulkán működésének jellege az elmúlt ötvenezer évben megváltozott, ezért a vizsgálatok leginkább arra irányultak, hogy ez hogyan történt, mi volt az oka, illetve, hogy melyek lehetnek a következményei. Újabb adatok alapján mintegy 29 ezer éve szunnyad a vulkán, így szigorúan tudományosan nézve azt kell mondani, hogy még lehet némi esély újabb kitörésre – közölte a kutató. Kifejtette, lehetséges, hogy nem szilárdult meg alatta a magma, azonban a robbanásnak a közeljövőben kicsi a valószínűsége, mivel korábban néhány ezer évenként volt működés, és jelenleg semmi nem utal magmás nyugtalanságra. Kiderült, a terület igen gazdag olyan utóvulkáni jelenségekben, mint amilyenek a borvizek vagy a kénes kigőzölgések miatt büdösbarlangoknak nevezett hasadékok, üregek, ám ezek szunnyadó tűzhányókon is megfigyelhetők.
A vulkanológus elmondta, hogy nagyjából ötvenezer évvel ezelőttől kezdve heves robbanások játszódtak le. Ezeknek köszönheti a létét a vulkán két krátere is, a jóval régebbi, ma már láppal kitöltött Mohos és a legutolsó robbanás színtere, a Szent Anna-tó. Mint mondta, a felnyomuló magmának az aljzat mésztartalmú kőzetanyagával való érintkezése heves robbanásokhoz vezetett. Ez a működési típus a korai kitöréseket és a Csomád legvégső aktivitását is jellemezte.
Az ötvenezer évvel ezelőtti heves robbanásoknak a Mohos egykori krátere lehetett a központja. Ekkor jött létre a két krátert északról övező magas hegyperem is, a Nagy-Csomád. Mintegy negyvenezer évvel ezelőtt a vulkán elcsitult, csak kisebb lávaömlésekre került sor, majd feltehetően egy új magmaadag érkezése, nagyjából 31 ezer éve, az úgynevezett kézdivásárhelyi kitöréssorozathoz vezetett. Ennek – a környező medencékben élő kőkori ember számára rendkívül látványos, de igen veszélyes – lényegi része az akkori Szent Anna-kráterben a csendes szakaszban megnövekedett lávadóm felrobbanása volt.
A korábbi vélekedések a kitörés időpontját tartották a csomádi vulkánosság befejeződésének. Az újabb kutatások azonban bizonyítékokkal szolgáltak egy még későbbi, két-háromezer évvel fiatalabb, legutolsó kitörésre is, amely olyan erejű robbanás volt, hogy hamuanyaga még a távoli Dnyeszter folyó deltájának vidékén, az ottani löszös üledékek közé települve is kimutatható. Azóta a vulkán szunnyad, a kráterben felgyűlt tó feltöltődése még csak kezdeti szakaszában tart.
Karátson Dávid elmondta, hogy további kutatásokat folytatnak a területen azért, hogy még teljesebb „életfát” tudjanak felállítani a Csomádról, és hogy sikerüljön megismerni teljes történetét. Ezek a vizsgálatok kiterjednek például arra, hogy mennyi láva jött a felszínre adott idő alatt, voltak-e nyugalmasabb, illetve aktívabb periódusai, amelyekhez egyebek mellett újabb kormeghatározásokat fognak végezni a szakemberek. A friss eredményekről a Földgömb magazin decemberi számában olvasható tanulmány.