1962. október 14. és 28. között a világ a totális nukleáris katasztrófa szélére sodródott. A BBC-nek nyilatkozó bennfentesek és szemtanúk visszaemlékezései szerint John F. Kennedy amerikai elnök és testvére, Robert kivételes államférfiúi szakértelme és megfontoltsága mentette meg az emberiséget a legrosszabbtól.
A BBC Panorama című műsorának vezetője 1962. október 29-én úgy fogalmazott: ez volt „az emberiség történetének legveszélyesebb hete”.
Október 14-én az amerikai légifelderítés kétségbevonhatatlan felvételei leplezték le, hogy a Szovjetunió titokban nukleáris rakétákat telepített Kuba szigetére, alig 150 kilométerre az Egyesült Államok partjaitól. A következő 14 nap során a két szuperhatalom közötti feszültség addig soha nem látott mértékben csúcsosodott ki – a világ a megsemmisülés peremén egyensúlyozott.
A válságot végül sikerült elhárítani, amikor a szovjet vezetés beleegyezett a támadó fegyverek kivonásába. Azóta több bennfentes is megszólalt a BBC-nek, meglepő és mély betekintést nyújtva a világot megrázó két hét kulisszák mögötti diplomáciai és hírszerzési taktikáiba. Kiderült, hogy a szovjetek meghátrálásában döntő szerepet játszott John F. Kennedy elnök és Robert Kennedy politikai tisztánlátása – valamint egy washingtoni bárban elcsípett, véletlen beszélgetés is.
A titkos akció és a leleplezés pillanata
1962 nyarán több mint 40 000 szovjet katona, mérnök és technikus érkezett a kubai Havanna kikötőjébe. A katonai személyzet turistának és mezőgazdasági szakembernek adta ki magát, miközben fű alatt nukleáris rakétabázisok kiépítésén dolgoztak.
Október 14-én egy amerikai kémrepülőgép által készített felvétel rögzítette a gyanús fegyverrendszerek jelenlétét, ami azonnal kirobbantotta a geopolitikai válságot. Arthur Lundahl, a CIA akkori fotóhírszerzési vezetője 1992-ben a BBC Timewatch című műsorában idézte fel azt a történelmi pillanatot, amikor világossá vált számukra a fenyegetés nagysága:
„A fejem a szemlencsére tettem, beállítottam a keresőket, és hosszan ránéztem. Felnéztem rájuk, és azt mondtam: »Tudom, mire gondoltok. És én is ugyanerre gondolok... Szovjet típusú közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta-bázisokat nézünk, ugye?«”
A szovjet jelenlét már a felfedezést megelőző hetekben is komoly aggodalmakat keltett Washingtonban, ami miatt Kennedy elnök részletesebb hírszerzési jelentéseket kért. Az akkori védelmi miniszter, Robert McNamara felidézte, hogy a felderítő gép leleplező felvételeit számtalan téves riasztás előzte meg.
„Azt hiszem, az amerikai hadsereg 5000 bejelentést kapott Kubába bevetett rakétákról, kivizsgálták azokat, és végül arra a következtetésre jutottak, hogy tévesek” – mondta a Timewatch stábjának McNamara. „Nem tudták elhinni, hogy bölcs politikai hatóságok… megkockáztatnák, hogy ilyen rakétákat vezessenek be Kubába, mert nagyon kevés előnyük lenne belőle, és nagyon súlyos kockázatokkal járna.”
Magas tétű diplomáciai pókerjátszma
A Kubában felfedezett szovjet rakéták tényét az amerikai elnök határozott utasítására szigorú titoktartás övezte egészen október 22-ig, amikor Kennedy egy televíziós beszéd keretében tájékoztatta a globális közvéleményt. Eközben, október 18-án az elnök egy előre egyeztetett megbeszélésen fogadta Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert.
A találkozó drámai részleteit 2002-ben Gromiko tolmácsa, a brit neveltetésű Viktor Szuhodrev osztotta meg a BBC-vel:
„Szokás szerint az Ovális Irodába mentünk. Kennedy a hintaszékében ült, Gromiko pedig valahogy mellette, két kanapé volt egymással szemben, közöttük pedig egy kis asztal egy fiókkal” – idézte fel a megbeszélést Allan Little-nek, a BBC korábbi moszkvai tudósítójának. „Civilizált, ha nem is a legbarátságosabb megbeszélések voltak. Valahogy úgy éreztem, hogy Kennedy meglehetősen feszült.”
Ahogy Little összefoglalta a csúcstalálkozó pszichológiai hátterét: Gromiko tudott a rakétákról. Kennedy szintén tudott a rakéták jelenlétéről. Ennek ellenére egyikük sem fedte fel a kártyáit a másik előtt. A közöttük zajló egyeztetés az illúziók és finom utalások párbeszéde volt – egy olyan magas tétű pókerjátszma, amelyben az egész emberiség sorsa és élete forgott kockán.
John F. Kennedy amerikai elnök a tárgyalás alatt mindvégig karnyújtásnyira tartotta a szovjet rakétatepítéseket bizonyító légifelvételeket, ám úgy döntött, hogy nem szembesíti azokkal Andrej Gromiko külügyminisztert.
„Annak az asztalnak a fiókjában voltak” – emlékezett vissza Viktor Szuhodrev, Gromiko tolmácsa. „Kennedy egyszer sem említette a rakéta szót, és soha nem nyúlt ahhoz a fiókhoz. És nem tudom, és senki sem fogja megtudni, mit mondott volna Gromyko, ha Kennedy megmutatta volna neki ezeket a fényképeket… De a puszta tény az, hogy Gromykónak nem kellett hazudnia. A kérdést nem tették fel neki.”
„Nos, uraim, ma megkeressük a fizetésünket” – fogalmazott a feszült helyzetben John F. Kennedy elnök a tanácsadóinak.
A bizonyító erejű fényképek felmutatása helyett Kennedy nyomatékosította és megismételte a szeptember 4-én tett nyilvános nyilatkozatát, amelyben világossá tette: a támadófegyverek Kubába történő telepítése a „legsúlyosabb következményekkel” jár majd. Gromiko válaszul felolvasta saját hivatalos állásfoglalását, amelyben azt állította, hogy a Kubának nyújtott szovjet támogatás kizárólag védekező jellegű, így semmilyen veszélyt nem jelent az Egyesült Államok biztonságára – írta meg a BBC.
