Évtizedeken át találgatták, ellopták-e, eladták-e, vagy kisebb kövekre vágták a firenzei gyémántot. A halványsárga drágakő túlélte a Monarchia bukását és a második világháborút. A Habsburgok leszármazottai 2025 novemberében hozták nyilvánosságra, hogy Kanadában őrizték. A Florentine Diamond 2026. szeptember 4. óta a québeci Musée national des beaux-arts du Québec kiállításán látható.
A Rejtett kincs – Egy évszázadnyi rejtély címmel magyar nyelvre fordítható tárlat tizenöt történelmi ékszert mutat be. Köztük van Marie Antoinette zsebórája és az Aranygyapjas Rend egyik díszes jelvénye is. A múzeum a család száműzetését és québeci befogadását is felidézi, kiállítva az ékszereket hosszú időn át rejtő bőröndöt.
A Mediciektől Bécsig
A gyémánt múltjának korai szakaszát legendák övezik. Egy történet Merész Károly burgundi herceghez köti, ám ezt nem érdemes bizonyított eredetként kezelni. A biztosabb nyomok Toszkánába vezetnek. Az olasz kulturális minisztérium levéltári főigazgatósága által ismertetett kutatás szerint I. Ferdinando de’ Medici 1601-ben vásárolta meg a követ.
A Medici-dinasztia férfiágának 1737-es kihalása után Toszkána a Lotaringiai-házhoz került. A gyémánt sorsa a Habsburg–Lotaringiai családéval fonódott össze, majd a bécsi császári kincstár egyik nevezetes darabja lett. Különlegességét halványsárga színe mellett a mindkét oldalán kialakított, kettős rózsacsiszolás adja.
1918 őszén, a Monarchia összeomlásakor Károly, Ausztria utolsó császára és Magyarország IV. Károly néven uralkodó királya ékszereket vitetett Svájcba. A firenzei gyémánt későbbi holléte a nyilvánosság előtt ismeretlenné vált. A következő évtizedekben egymást érték az elméletek arról, mi történhetett vele. Különösen makacsnak bizonyult az a feltevés, hogy újracsiszolták, így többé nem lehet felismerni.
Egy bőröndben jutott Kanadába
A család beszámolója szerint Zita királyné a náci üldöztetés elől menekülve mentette át az ékszereket az Atlanti-óceán túlpartjára. Belgiumból Franciaországon és Portugálián keresztül jutottak tovább, majd amerikai segítséggel Kanadába érkeztek. Zita 1940 októberében talált menedéket Québecben, a silleryi Villa Saint-Joseph épületében.
A leszármazottak elmondása szerint az ékszereket egy kis kartonbőröndben vitte magával. Később egy québeci bank széfjében őrizték őket és Zita 1953-as európai hazatérése után is Kanadában maradtak. A banki elhelyezés pontos időpontját a nyilvánosságra hozott beszámolók nem tisztázzák.
A sokszor emlegetett száz év tehát nem a kanadai trezorban töltött időt jelenti. A család közlése szerint Zita azt kérte, hogy férje 1922-es halálától számítva legalább száz évig tartsák titokban az ékszerek hollétét. A titkot két fiára, Róbertre és Rudolfra bízta, akik később továbbadták azt saját fiaiknak. Az eredeti írásos rendelkezést a család nyilvános tájékoztatása nem mutatja be.
2025 őszén Zita három unokája, Karl, Lorenz és Simeon Habsburg-Lothringen a The New York Times munkatársainak is megmutatta az ékszereket. A lap novemberi tudósítása személyesen látott kincsekről számolt be. A család számára őrzött örökség ekkor vált ismét a nyilvánosság előtt is ismertté.
Az ékszerész azonosította
A gyémántot Christoph Köchert, az egykori császári udvari ékszerészvállalat, az A. E. Köchert képviselője vizsgálta meg. Nyilvánosságra hozott, aláírt szakvéleménye szerint a kő pontosan illeszkedik történeti foglalatába, csiszolása megfelel a korabeli ábrázolásoknak, gyémánt voltát pedig műszeres ellenőrzés is igazolta. Köchert ezek alapján az eredeti firenzei gyémántként azonosította.
Az igazolás 137,17 karátos tömeget rögzít, miközben számos történeti és sajtóforrás 137,27 karátot említ. A múzeum az új québeci kiállításon 137 karátos gyémántként mutatja be a követ.
Az ékszerek ma a kanadai Fiducie Saint-Joseph trust gondozásában vannak. A család a kiállítással annak az országnak kíván köszönetet mondani, amely menedéket adott Zitának és gyermekeinek. A tulajdonjogi kérdések ugyanakkor nem zárultak le. Ausztria külön bizottsággal vizsgáltatja, támaszthat-e igényt az egykori bécsi kincstárból kivitt tárgyakra.
A gyémánt létezése és kanadai bemutatása azonban már ellenőrizhető tény. A több mint egy évszázados találgatás után a látogatók most saját szemükkel láthatják a követ, amelyről sokáig azt hitték, eredeti formájában örökre elveszett.
