A Vezúv i. sz. 79-es kitörése nemcsak Pompeji épületeit és lakóit konzerválta a vulkáni hamu alatt, hanem olyan apró nyomokat is, amelyek segítségével a kutatók ma már azt is megpróbálják rekonstruálni, milyen illatok lenghették be az ókori várost.
A modern „szag-archeológia” módszereit alkalmazó európai kutatócsoport két, csaknem kétezer éves terrakotta tömjénégetőt vizsgált meg, amelyeket Pompejiben és a közeli Boscorealéban találtak. Az egyik egy fogadóvá alakítás alatt álló épületből, a másik pedig egy vidéki villa házi szentélyéből került elő.
A tudósok mikroszkopikus növényi maradványokat, fitolitokat, valamint gyanták és olajok molekuláris nyomait keresték a hamuban. Az eredmények alapján a pompeji előkelő házak belső tereit valószínűleg fás, földes illat uralta, amelyet enyhe citrusos jegyek egészítettek ki. A tömjénégetőkben nem találtak állati trágyára utaló nyomokat, pedig az az ókor más vidékein gyakran szolgált tüzelőanyagként. Ehelyett tölgy, babér, csonthéjas gyümölcsfák és különféle füvek égésére utaló maradványokat azonosítottak.
A kutatás különösen izgalmas része, hogy az egyik edényben egy importált aromás gyanta nyomait is kimutatták. A gyanta a tömjénnel rokon növénycsaládból származhatott, feltehetően elemi volt, amely Afrika vagy Ázsia trópusi vidékeiről érkezett a Római Birodalom kereskedelmi útvonalain keresztül. Ez az első közvetlen régészeti bizonyíték arra, hogy a pompeji házi vallási szertartások során távoli vidékekről behozott illatszereket is égettek.
A kutatók szerint az illatok fontos szerepet játszottak a mindennapi vallási gyakorlatban. A római családok rendszeresen mutattak be illatos áldozatokat a házi isteneknek, a Laresnek és a Penatesnek: tömjént, bort, virágot, gyümölcsöt és gabonát ajánlottak fel. Az egyik tömjénégetőben szőlőtermék – talán bor vagy ecet – lehetséges nyomait is felfedezték, ami jól illeszkedik az ókori források leírásaihoz, amelyek szerint a bor és a füstölő együtt szerepelt a rituálékban.
A tanulmány azért is különleges, mert valami rendkívül múlékonyat, egy füstös illatot próbál visszahozni a múltból. A vulkáni hamu nem őrizte meg magát a szagot, de megőrizte azokat a kémiai nyomokat, amelyekből a tudósok képesek rekonstruálni az egykori „szagképet”. Így ma már nemcsak azt tudjuk elképzelni, hogyan nézett ki Pompeji, hanem azt is, hogy milyen illatok tölthették meg a házakat és a szentélyeket kétezer évvel ezelőtt: füstölgő fa, aromás gyanták, babér, gyümölcsfák és talán egy kevés bor illata keveredhetett a levegőben. A kutatók szerint ez az egyik legközelebbi dolog ahhoz, mintha valódi időgéppel pillanthatnánk be az ókori rómaiak érzékszervi világába - írja a ScienceAlert.
