Őskori sírok falain halottak üzenetei találhatók

A Kaukázusban tett felfedezéseknek szentelt kiadvány szerzője egyértelmű: ezek a halottak üzenetei. De miről is van szó valójában? Körülbelül négyezer éves sírokba vésett szimbólumokról. Az ottani temetkezési halmok egyediek, és a jelentésük sokáig megfejtetlen maradt.

Ez megváltozott Levan Losaberidze kutatásának köszönhetően. Munkája jelentős tisztánlátást hozott a Kaukázus bronzkorával kapcsolatban, de számos új kérdést is felvetett. Vajon ezeknek az üzeneteknek a megalkotói szándékosan hagyták őket a jövő generációira, vagy a halottak világával próbáltak kommunikálni? Úgy tűnik, hogy az emberiség most közelebb van a rejtély megoldásához, mint valaha.

A kutatás kiindulópontja az 1959 és 1964 között a dél-grúziai Zurtaketiben végzett ásatások során felfedezett kőlapok voltak. Ezeket a Trialec kultúrához kapcsolódó monumentális temetkezési halmokban helyezték el, amely a Kaukázusban i. e. 2000 és 1700 között fejlődött ki. Évtizedekig a leletek viszonylag kevéssé ismertek maradtak, de a modern dokumentációs és elemzési módszerek lehetővé tették a régészek számára, hogy teljesen új perspektívából tekintsenek rájuk.

Dél-grúziai temetkezési halmok és rejtélyes szimbólumok – mi volt a céljuk?

Losaberidze 32 kőlap megőrzött fényképeit, vázlatait és dokumentációját elemezte. Felületükön tucatnyi bevésett szimbólum látható, amelyek állatokat, építményeket, geometriai alakzatokat és rejtélyes vonalfüzéreket ábrázolnak, amelyek modern numerikus jelölésekre vagy nyilvántartásra emlékeztetnek. Ez utóbbiak keltették fel a kutatók legnagyobb érdeklődését. Egy hipotézis szerint ezek lehetnek a legrégebbi ismert feljegyzések ezen a területen, amelyek a sírépítés során végzett munka megszervezésével kapcsolatosak. Az egyes családok vagy csoportok jelezhették részvételüket a monumentális temetkezési helyek létrehozásában, tartós nyomot hagyva jelenlétükről.

Ez az értelmezés messze túlmutat a temetkezési művészet hagyományos, pusztán dekoratív jellegű felfogásán. Ha a jelenlegi feltételezések helytállónak bizonyulnak, az egyértelműen arra utal, hogy a Kaukázus lakói már négyezer évvel ezelőtt is használtak szimbólumokat a társadalmi információk közvetítésére és a kollektív emlékezet megőrzésére. A kőfaragványok egyfajta archívumként szolgálhattak, rögzítve a közösség történetét és a halottakkal való kapcsolatát.

A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy a szimbólumok jelentése sokkal összetettebb lehetett. Sok őskori kultúrában a temetkezési művészet hidat képezett az élők és a holtak világa között. Az Egyiptomtól Nyugat-Európáig terjedő sírok kutatása azt sugallja, hogy a temetkezési helyeken talált szimbólumok gyakran az emlékezettel, az identitással és a túlvilággal kapcsolatos konkrét üzenetek közvetítésére szolgáltak. Egyes esetekben az ősi szellemeknek címzett üzenetekként szolgáltak, míg másokban az élőket a halottak iránti kötelezettségeikre emlékeztették.

Ami felkeltette a figyelmemet ebben a történetben, az a hasonlóság volt más régészeti lelőhelyekkel, ahol a temetkezési művészet nem pusztán esztétikai jellegű volt. Az orkney-i megalitikus sírok kutatói kimutatták, hogy a faldíszek hangsúlyozhatják az ősök folyamatos jelenlétét a közösség életében. A szardíniai neolitikus sírok elemzése viszont arra utal, hogy a festmények és metszetek elterjedése szorosan összefüggött az élők és a holtak világa közötti átjárás rituáléival. A grúz leletek esetében a gyakorlati és szimbolikus motívumok kombinációja további rejtély. A geometriai szimbólumok mellett olyan állatok és épületek ábrázolásai is előfordulnak, amelyek a mindennapi életre és a vallási hiedelmekre egyaránt utalhatnak. A régészek nem zárják ki annak lehetőségét, hogy az egyes szimbólumok egyfajta narratívát alkottak, amely a bronzkori emberek számára érthető volt, de mára szinte teljesen elveszett - írja a focus.pl.