Annyira utálta anyját, hogy egy életre kizárta a nőket Oroszország vezetéséből

I. Pál orosz cár és anyja, II. Katalin viszonya kifejezetten feszült és problémás volt. Pál már gyermekkorától kezdve úgy érezte, hogy anyja háttérbe szorítja és nem bízik benne. Ennek egyik oka az volt, hogy Katalin férje, III. Péter trónfosztása után került hatalomra, és nem sietett átadni a trónt a fiának.

Pált gyakorlatilag elszigetelték az udvari politikától, így kevés tapasztalatot szerezhetett az államirányításban. Katalin sokkal inkább unokáját, a későbbi I. Sándort kezdte előnyben részesíteni, ami tovább mélyítette az ellentétet. Pál emiatt úgy érezte, hogy anyja meg akarja fosztani őt a jogos örökségétől.

A személyes kapcsolatuk sem volt meleg: Katalin inkább távolságtartó, racionális uralkodó volt, míg Pál érzékenyebb és bizalmatlan természetű. Sok történész szerint Pálban kialakult egyfajta üldöztetési érzés, részben az udvari intrikák miatt. Katalin állítólag fontolgatta, hogy nem is Pált, hanem unokáját teszi meg örökösének.

Ez a bizonytalanság és mellőzöttség komoly lelki nyomást jelentett Pálnak, és hozzájárult későbbi uralkodói stílusához is, amelyet sokszor kiszámíthatatlannak tartottak. Amikor végül trónra került, több intézkedésével próbálta visszafordítani anyja politikáját. Kapcsolatuk tehát nemcsak személyes, hanem politikai konfliktusokkal is terhelt volt.

II. Katalin Sándort személyesen neveltette, gondosan felkészítette az uralkodásra, és igyekezett őt az udvarban is előtérbe helyezni. Állítólag tervben volt egy olyan rendelet vagy végrendelet, amely őt nevezte volna meg örökösnek, megkerülve Pált.

Ez azonban végül nem valósult meg, mert Katalin hirtelen meghalt, mielőtt hivatalosan kihirdethette volna ezt a döntést. Így az érvényes öröklési rend szerint Pál lépett a trónra. Mivel nem volt jogilag rögzítve az unoka kijelölése, senki nem tudta megakadályozni, hogy ő legyen a cár.

I. Pál orosz cár trónra lépése után tudatosan igyekezett szembemenni anyja, II. Katalin politikájával. Az egyik legfontosabb lépése az volt, hogy 1797-ben új örökösödési törvényt vezetett be, amely kimondta a férfiági elsőbbséget. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a jövőben a nők csak akkor kerülhetnek trónra, ha nincs férfi örökös, ezzel korlátozva az olyan uralkodók lehetőségét, mint az anyja volt.

Emellett több intézkedésével is „visszafordította” Katalin reformjait, és igyekezett hangsúlyozni apja, III. Péter emlékét, akit Katalin megfosztott a hatalomtól. Például ünnepélyesen újratemettette apját, mintegy erkölcsi elégtételt adva neki. Ezek a lépések egyszerre voltak politikaiak és személyes indíttatásúak, és jól mutatják, hogy Pál erősen reagált anyja örökségére.

I. Pál orosz cár uralkodását általában ellentmondásosnak tartják: igyekezett rendet és fegyelmet teremteni, de gyakran kiszámíthatatlan és szigorú döntéseket hozott. Sok rendeletét hirtelen változtatta, és erősen korlátozta a nemesség jogait, ami miatt népszerűtlenné vált. Rövid uralkodása végül összeesküvéshez vezetett, és meggyilkolták.

Az őt követő I. Sándor orosz cár kezdetben liberálisabb, mérsékeltebb uralkodónak bizonyult, reformokat ígért és nyitottabb politikát folytatott. Később azonban ő is konzervatívabb irányba fordult. Összességében sok kortárs és történész szerint Sándor kiegyensúlyozottabb volt, mint Pál, így bizonyos értelemben II. Katalin megérzése részben igazolódott – de nem teljesen, mert Sándor sem lett egyértelműen „ideális” uralkodó.

A három uralkodó közül egyértelműen II. Katalin volt a legnépszerűbb a maga korában és utólagos megítélésben is. Hosszú uralkodása alatt Oroszország megerősödött, terjeszkedett, és sokan „nagy” uralkodóként tekintettek rá. Az udvari elit és a nemesség különösen kedvelte, mert számos kiváltságot biztosított számukra.

I. Sándor orosz cár a második helyre tehető: kezdetben nagyon népszerű volt, majd a napóleoni háborúk során szerzett tekintélyt. Bár később megosztóbb lett, összességében pozitívabb képet hagyott maga után.

A legkevésbé kedvelt I. Pál orosz cár volt, akinek rövid és szigorú uralkodása sok ellenérzést váltott ki. Intézkedései és kiszámíthatatlansága miatt a nemesség és az udvar nagy része ellene fordult. Összességében tehát a sorrend: Katalin, Sándor, majd Pál.