Történelem
Homérosz Iliászának másolatát fedezték fel egy egyiptomi múmiában
Meglepő leletek kerülnek elő az ókori egyiptomi múmiák feltárása során
Egy múmia feltárása során a Barcelonai Egyetem tudósai nemrégiben egy papiruszdarabra bukkantak, amely alapvetően bővíti az ókori Egyiptom vallási szokásairól alkotott ismereteinket. A dokumentumot a körülbelül 1600 évvel ezelőtt eltemetett múmia hasi részén találták meg, és Homérosz Iliászának egy részletét tartalmazza - írja a The Independent.
Az Iliász Európa egyik legrégebbi írott műve és a világirodalom egyik legfontosabb alkotása, amelyet az i. e. 8. és 7. század között írtak. Epikus költői formában a mű a trójai háború egy részét írja le, amely központi szerepet játszik a görög és római mitológiában.
A szövegrészlet kiválasztásának okai bizonytalanok.
A dokumentumot tartalmazó múmiát 2025 novembere és decembere között találták meg Oxürrhünkhosz ókori városában. A „The Independent" szerint a lelet különösen jelentős, hogy bár görög nyelvű írott anyagot gyakran helyeztek el az elhunytaknál, „eddig a tartalma főként rituális jellegű volt" - mondta Ignasi-Xavier Adiego, a klasszikus, román és sémita nyelvek tanszékének professzora. Az Iliászhoz hasonló irodalmat a korábbi múmiafelfedezések során nem találtak.
A szóban forgó részlet az eposz második könyvének egy híres szakasza, amely felsorolja a Trója városa előtt gyülekező hadihajókat. A részlet kiválasztásának okai továbbra sem tisztázottak.
A Bristoli Egyetem kutatói a balzsamozás „trendjeit” azonosították
Az egyiptomi múmiákkal kapcsolatos kutatások a közelmúltban más területeken is új eredményeket hoztak: Februárban a Der Spiegel arról számolt be, hogy a Bristoli Egyetem kutatói különböző „trendeket” azonosítottak a balzsamozási folyamatban.
Elemezték a múmiák csípős szagait, és képesek voltak azonosítani a receptek összetételében bekövetkezett történelmi változásokat és finomodásokat. A Der Spiegel szerint a piramisok korában ezek a receptek kizárólag egyszerű olajokból és zsírokból álltak. A későbbi generációkban a repertoár bővült, például méhgyantával és faliasszal, hogy az elhunytak testét hosszabb ideig meg lehessen őrizni. Csak nagyon kevés ember, például a fáraók és a gazdagok engedhették meg maguknak a mumifikálást.
